Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
82 KISS Z. GÉZA A tilos erdők bevezetésével elveszítették a jobbágyok a közös területek felének szabad használatát, s egyben elveszítették legjobb legelőiket. Az elkülönözésnek nevezett földrablások most ezt a maradékot is minimálisra szorították. Az Ormánság szerencsétlen népe azonban, ha újra meg újra feljajdul is, képtelen szabadulni hajdani szabad életének színhelyétől, és elvállal olyan munkát is, amelyet kétszeres bérért sem vállalt volna korábban, „napszámban". Nem baj, ha haszontalan darabok vagy vízjárta bozótosok is, csak ő élhesse és járhassa jószágaival. . . Idézzük csak megint a cuni példát. 1845-ben bérbe vesznek az uradalomtól legeltetésre 59 3/8 hold vizes területet, (a Bokrost a Nádaska berekkel, a Bokrost a Fekete-víz mellett, a Papta dűlőt a falutól a vízig stb), ezen kívül még az öreg Erdőt, a Rúgást és „...az Irokháton lévő földet, amelyben az idén repce volt". Fizetnek mindezért 190 pengő forintot, vállalnak 150 gyalognapszámot, továbbá „.. .a Papta rétet a hidtul kezdve az Irtás földig 1 öl széles, 3 láb mély árokkal veszik körül", és az irokháti töltést keverőre megszántják.8 0 Ne higgyük, hogy a siklósi uradalom különösen kegyetlen volt, s példáink csak egyediek. Siklós csak azért szerepel többet ebben a fejezetben, mert a legtöbb elkülönülési ügy 1848 előtt itt zajlott. Nyugati szomszédja, a káptalan 1846-ban szintén megindította drávai kerületében a legelő elkülönítési pereket, Hirics, Kemse, Kisszentmárton, Lúzsok, Piskó és Vejti falvak népével szemben. A drávai birtokkerületben a közlegelő összterülete ekkor 5716 holdra rúgott, ebből az uradalom terve szerint a jobbágyság kapott volna 1340 holdat, az uradalom pedig magának megtartott volna 4233 holdat. Az elkülönözés azonban a káptalan falvaiban 1848-ig nem fejeződött be. A megye ugyanis 1847 februárjában azzal küldte vissza az úriszéknek a pert, hogy előbb a falvak rendbeszedési perét folytassa le, mert csak ennek alapján lehet döntést hozni.81 Bár a legelőelkülönözésekkel kapcsolatban csak a siklósi és a káptalani uradalmakról beszéltünk, de mégis bizonyítottnak érezzük, hogy mire elérkezett volna az Ormánságba is a szabadulást hozó forradalom, annak népe már elveszítette létalapját, és jóvátehetetlenül kiszorult a közös földek használatából. Állításunk bizonyítására fel is dolgoztunk egy statisztikát, amely a jobbágyfelszabadítás után, de a nagy úrbérrendezési perek előtt 1853-ban keletkezett.8 2 Ez az összeírás annyiban különbözik a hagyományos jószágösszeírásoktól, hogy bár fajtánként összegzi az egyes adóközösségek állományát, de rákérdez a legelő elégséges, vagy elégtelen voltára, és a kapott választ rögzíti is megjegyzés rovatában. Kezdjük vizsgálódásunkat a baranyai állattartásban hajdan élenjárt szentlőrinci járás 21 ormánsági községében. Hat esetben a nagyon átlagos helyzet miatt semmit 80 Bm. L. Siklósi uradalom. Főtiszt, ikt. ir. 1845—1849. 168/1845. sz. Szerződés. 81 Rúzsás 1964. 114—116. 82 Bm. L. Közgy. iratok. 1853. 7718. sz. összeírása azon marháknak, amelyek Baranya megye adóközösségeinek legelőin élnek.
