Századok – 1986
Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV
A HABSBURG MONARCHIA BELSŐ HELYZETE 1849 UTÁN 855 Az, hogy feltételezései és következtetései nem igazolódtak, nemcsak Palackyval, hanem más jeles szerző előrejelzéseivel is előfordult. Ha azonban az elmúlt idő igazolása is tekintetbe vehető a múlt elemzésénél, akkor igen jellemző Metternich kancellár magatartása a Monarchia nemzeti problémáival kapcsolatosan, ahogyan azt az egyik modern alkotmánytörténész megállapítja. Metternich elhárítási küzdelme a soknemzetű állam népeinek nemzeti forradalmi önrendelkezési jogaival szemben Európa állagának mint egésznek a védelmére is szolgált. „Az osztrák térség nemzetállam gondolatának a győzelmében látta az államkancellár a hagyományos európai egység végét."2 E megállapítások különösen akkor tűnnek reálisnak, ha a Metternich-féle álláspontot és a Habsburg Monarchia szerkezeti problémáinak elemzését még néhány szemponttal kibővítjük, ugyancsak E. R. Huber munkája alapján: „Nyugat nemzetileg egységes vagy egyetlen államalkotó nemzet egyértelmű főuraimára épülő országaiban a nemzeti demokratikus forradalom az államot nem a maga létében támadta, hanem csupán uralmi és társadalmi szerkezetében... A Habsburg Birodalomhoz hasonló soknemzetiségű államot azonban az egyes népek nemzeti demokratikus mozgalmai léte alapjaiban érintik. Ezek nemcsak a fennálló uralmi és társadalmi rendet támadják meg, hanem az államot konkrét létében tagadják. Egyes nemzetiségei nemzeti forradalmi irányzatainak elhárításával Habsburg Ausztria nemcsak régi monarchikus, arisztokratikus és bürokrata-katonai uralmi formáját védelmezte, hanem létét is, mint államot általában."3 Némileg más megközelítésben, de hasonló eredményekhez jutott egy másik modern történész a következő okfejtésben: „Elsősorban a mindenütt hatalmassá vált nemzeti gondolatnak kellett állampolitikailag lehetséges életképes formában megvalósulnia; az idő liberális és demokratikus követelményei (parlamentarizmus, miniszteri felelősség, alkotmányos állam, sajtó- és vallásszabadság) ugyanígy a megvalósításukra vártak. Senki más, mint az uralomra törő polgárság ezen követeléseinek legnagyobb ellensége, Metternich herceg, a helyzet elkerülehetetlenségét felismerte... amidőn a forradalmat vagy reformot — lemondóan — mint a két lehetséges átmeneti formát jelölte meg. Metternich e belátása ellenére semmit sem tett e forradalom evolúciós úton való megelőzésére... Ausztria számára a nemzeti gondolat, amely minden magát egységnek érző etnikai közösségnek saját államra irányuló normális igényében állott, annál jelentősebb, mivel az összeütközések alapja — Nyugat-Európától eltérően — nem a régi történelmi államalakulat határszegélyein gyűlt össze, hanem a Habsburg Monarchiának mint nemzetfölötti államalakulatnak államszerkezetében, s mint belpolitikai főprobléma eleve adva volt: Csehország, Magyarország és Itália osztrák uralom alatt álló tartományai mint a nemzeti öntudatosodás neuralgikus pontjai így azonnal előtérbe léptek. A Habsburg Birodalomban a forradalom nemcsak a fennálló társadalmi rendet támadta meg, hanem ezen állam történelmileg kialakult létét. Németországhoz képest egynemzedéknyi fáziseltolódással lépett fel Ausztria népeinél, 2 E. R. Huber: Deutsche Verfassungsgeschichte seit 1789. Bd. 2. 459. 3 Uo.
