Századok – 1986

Történetirodalom - Bodor Imre–Fügedi Erik–Takácsi Imre: A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján (Ism.: Pandula Attila) 764/III

764 TÖRTÉNETI IRODALOM 764 1247 körül házasította össze fiát, Istvánt a kun Erzsébettel, de valószínűtlennek vélte, hogy Carpini Bélánál járt. Sajnálatos módon Istványi cikke mindmáig teljesen elkerülte a kutatók figyelmét. Sinor Dénes 1957-ben megjelent tanulmánya révén (John of Piano Carpini's Return from the Mongols. Journal of the Royal Asiatic Society, 1957. 193—206. old.) nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szakirodalomba is bekerült az a felfogás, mely szerint Carpini Bélánál járt. GyörfTy, aki 1965-ben a függelék magyar fordítását közreadta, azt fűzte hozzá, hogy a házasságkötés 1247-ben történhetett. (Napkelet felfedezése, i. m. 239. old.) Göckenjan, aki máshol idézi Sinor cikkét, talán nem vette figyelembe ezt az adatot, bár napjainkban is előfordul még a régi vélemény, mely szerint István és Erzsébet 1254-ben kötöttek házasságot. (Magyarország történeti kronológiája. I. i. m. 154. old.) Figyelembe véve a fent említetteket, arra következtethetnénk, hogy a levél keltének ideje nem 1250 és 1254 között lehetett — ahogy sokan gondolják —, hanem inkább 1247 és 1250 között. Güjük nagykán 1248 tavaszán halt meg, és Möngge 1251-i trónralépéséig egyelőre Güjük felesége irányította a mongol birodalmat, amelyet a kánválasztás ügye foglalkoztathatott. Ebbe a Magyarországgal szomszédos Aranyhorda ura, Batu is beavatkozott. Ezen események alapján azt is feltételezhetnénk, hogy Béla nem máskor, mint 1247. november 11-én vagy 1248. november 11-én (amikor még Güjük halálhíre nem érkezett Magyarországra) írhatta a levelet, amelyben azt is olvassuk, hogy a mongolok „szilárdul elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen megindítják számláihatatlan sokaságú hadseregüket". (A tatárjárás emlékezete, i. m. 341. old.) Mindenesetre a jelen könyv címében talán azért szerepelnek az 1235—1250. évszámok, mert 1235-ben indult útnak társaival Julianus Kelet felé, amiről az 1. forrás számol be, és sokak szerint 1250. november 11-én írta IV. Béla IV. Ince pápának azt a levelet, amely nem más, mint az itt tárgyalt 8. forrás. A könyv végén két térkép, és azután a név- és tárgymutató található, melyek jól segítik a tájékozódást. E német nyelvű kiadvány, amely hivatkozik sok magyar nyelvű szakirodalomra is, kétségtelenül lehetővé teszi, hogy a magyar nyelvet nem értő kutatók részletesen megismerkedjenek a magyar történettudomány eredményeivel, továbbá általában ösztönzi a magyar és mongol történet kutatását, különösen azáltal, hogy összegyűjtötte a tatárjárásra, előzményeire és következményeire vonatkozó fontosabb latin forrásokat, és sokak számára hozzáférhetővé tette német nyelven. Senga Toru BODOR IM RE—FÜG EDI ERIK—TAKÁCS IMRE A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁG FŐPAPI PECSÉTJEI A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÓ CSOPORTJÁNAK PECSÉTMÁSOLAT-GYÜJTEMÉNYE ALAPJÁN MTA Művészettörténeti Kutató Csoport kiadása Bp. 1984. 78 1. = XXVIII t. Bodor Imre a bevezetőben azt írja, hogy az Országos Levéltárban új pecsétmásolási eljárást dolgoztak ki az 1960-as évek elején, ezzel sikerült az eredetihez megtévesztésig hü másolatokat készíteni. Eddig mintegy 1200 pecsétről készítettek másolatot az Országos Levéltárban. Általában két másolat készül, az egyik az Országos Levéltár e célra létesített gyűjteményébe, a másik az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport pecsétmásolat gyűjteményébe kerül. Az itt őrzött darabokon túl a kötetben egyes esetekben közlésre kerül Dr. Kumorovitz Lajos Bernát professzor pecsétmásolat gyűjteményének (Budapesti Történeti Múzeum) néhány darabja, valamint vidéki levéltárakból való pecsétek is.