Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767—1867 67 Mihály nevü falubelije pedig drávai malmához 4 forintért vásárolt tengelynek valót. Ennek a gyakorlatnak 19. század eleji folytatását igazolja egy kimutatás,3 9 amely szerint Hiricsen különböző rendeltetésű tölgygerendákért hét jobbágy 9 forint 54 krajcárt fizetett. E kimutatás címe azt is elárulja, hogy itt csak olyan mezőgazdasági eszközök és szekerek készítéséről van szó, amelyekkel az uradalomnak szolgálnak. („.. .pro lignis in refectionem Gurrum et Instrumentorum suorum ruralium, quibus Dominio serviunt.") Az Ormánságban már a 18. század végén bevezették az uradalmak azt az általános gyakorlatot, hogy pénz nélkül, munka és fuvar ellenében csak tűzifát és épületfát biztosítanak a jobbágyoknak. Egy szabolcsi jobbágy szava szerint a faizásért „. . .az egy fertály telkes egy fertály ölfát vágott és vitte Siklósra, Harkányba, 2 mérföld távolságra. . . "4 0 Ugyancsak korlátozták a rendtartások hivatalos bevezetése előtt az erdőélés napjait, amikor a jobbágyok bemehettek az erdőbe tűzrevaló, száraz fáért.4 1 Az erdőhasználatnak már ez a viszonylag korai korlátozása is szenvedélyes kifakadásokat váltott ki a jobbágyokból.4 2 A vajszlói uradalom jobbágyai elpanaszolják, hogy sokan közülük „. . .Bognározó Szerszámokkal..Szekér és Kocsi tsinyálással" szokták pótolgatni jövedelmüket, hogy az adó lefizetése után maradjon valami a házi szükségletekre is, de az uradalom eltiltotta őket „.. .az e végre való Fa vágásiul". Ezért jutottak abba a helyzetbe, hogy alkalmatlanná váltak sokirányú jobbágyi kötelezettségeik teljesítésére. A korabeli dokumentumokat forgatva csak megerősödik az a véleményünk, hogy a jobbágyok jövedelemforrásai között nagyobb szerepet játszhatott a faipar, mint általában gondoltuk, s a szabad határhasználat korlátozása ennek elsorvasztásával is csökkentette a jobbágyok bevételeit a kapitalizmus felé haladó, dráguló világban. A 18—19. század fordulóján virágzott leíró statisztikai irodalom művelői között senki sincs, aki ne figyelne fel az ormánsági jobbágyok háziiparszerű fafeldolgozására. A táj északi mocsarai között helyet foglaló Hernádfáról azt írják, hogy lakói „. . .abroncsok, hordók készítésével foglalkoznak", és „.. .bognármesterség útján keresnek pénzt". Marócsán fakorsókat készítenek, a szomszédos Kákicson meg „Nagy számban gyártanak parasztszekereket". A gyakori vízkárban szenvedő Okorág népéről egyenesen azt közlik, hogy „Lakói többnyire bognárok. .." akik „maguk készítette fakó szekereikkel kereskednek".4 3 39 PKML. F. 741. 9. Latin nyelvű szerszámfa-kimutatás. 40 Bm. L. Úrbéri iratok. Drávaszabolcs. Tanúvallomási jkv. 1860. aug. 30. 41 Bm. L. PAU VP. 1. doboz. 1719—1787. Hidvég. Faizási nap kijelölése 1786. 42 Bm. L. PAU VP. 1798—1800. 6. doboz. Panasz a faizási jog megszigorítása miatt. 43 Hernádfához Id Fényes Elek: Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja ... 1—6. Pest. 1836—1840. I. 24., Vályi András: Magyarországnak leírása I—II. Pest. 1796— 1799. II. 164. Marócsához Vályi 1799. II. 580., Kákicshoz Thiele J. С.. Das Königreich Ungarn. 1—6 Kaschau 1833. II. 22., Okorághoz: Vályi 1799. II. 705. 6*
