Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
62 KISS Z. GÉZA mostani tisztség reá akadván azon a Törvény által tilalmas irtásra", visszamenőleg 5 évre, holdanként 60 krajcárjával 6 forintot fizettetett vele. Mikor azután egy új felmérésnél az is kiderült, hogy Csöme 1797-ben még további 2/8 holdat is kiirtott, az uradalom évi (!) 6 forintra növelte a 2 2/8 hold bérét.2 3 A megye 1846-ban összeíratta azokat az irtásföldeket, amelyeket a regulációk során a jobbágyoktól elragadtak, de az összeírásnak csak egy része maradt meg. Ez a töredék mutatja, hogy a felsőmindszenti uradalom Drávaiványiban 1805-ben 37 hold irtás szántót, a káptalani uradalom 1836-ban Hiricsen 37 hold szántót, 13 hold rétet, Kisszentmártonban 30 hold szántót, 80 hold rétet, Lûzsokon 8 hold szántót és 35 hold rétet, Piskón pedig 40 hold rétet vett el jobbágyaitól. A sellyei uradalom Kiscsányban 1805-ben 121 hold szántót, 20 hold rétet, Zalátán 1806-ban 76 hold szántót és 20 hold rétet, Oszrón 1809-ben 18 hold szántót és 2 hold rétet vett irtás címén jobbágyaitól vissza.24 Meg kell itt jegyeznünk, hogy az irtásföldek visszaváltását, vagy esetleg visszavételét fájlalta ugyan a falvak népe, de az uradalmak ezzel nem sértették a törvényes rendelkezéseket, amelyek csak a telkiállományt védelmezték. A felmérések során a jobbágyoknak ki nem osztott földek után kutatva a töredékesen megmaradt 1846. évi megyei összeírás adatai mellett kigyűjtöttük az 1860-as években felvett telekkönyvek vonatkozó adatait is. Alább közöljük a fontosabb { értékeket, növekvő sorrendben: Szaporca 342, Tésenfa 404, Kemse 423, Kémes 430, j Kórós 500 úrbéri hold. Ezeket a maradványföldeket az uradalmak különböző módon hasznosították. A zalátaiak például az 1806. évi felmérés után azt panaszolták, hogy a visszamaradt földekből a sellyei uradalom „...sem telket nem hasznosított, sem használatba új földet, rétet nem adott". Sósvertikén ugyanez az uradalom a ( visszamaradt földből 10 holdat a majorsághoz csatolt, a többit „különös robotra" visszaadta. A megmaradt rétet is odaadta legelőnek, de kétszeresét foglalta el az úrbéri legelőből. Bogdásáról azt tudjuk, hogy visszamaradt náluk az 1809. évi mérés után 21 2/4 hold szántó és 36 1/4 kaszás rét. Ebből a káptalan magának tartott fenn 2 hold szántót és 4 kaszás rétet, a többit a lakosok „különböző" robotban bírják. Iványiról meg az az információnk, hogy az 1805. évi mérésből kimaradt 37 hold szántó, ebből 3 2/4 holdat az uradalom a kocsma telkéhez csatolt, 28 2/4 holdat pedig a jobbágyság használt harmadosban. A vajszlói uradalom magának nem vett el semmit művelés céljára, de megtartott néhány holdat a feleslegből, és mindjárt el is vettette erdőnek.2 5 Ezek az adatok még arról beszélnek, hogy a termelő üzem, újabb terminológia szerint a „nagybirtoküzem"2 6 kialakulásának alapvető tartalma, a területi koncentráció, az Ormánságban meglehetősen lassan halad. Ugyanakkor van olyan példánk is, hogy a sellyei uradalom 1837-ben egyszerre 27 zsellérnek ajánlott fel jobbágytelket, 2:1 Bm. L. Úrbéri iratok 44/1846. sz. Viszló. 24 Az irtásföldek összeírásához: OL Arch. Regn. Lad. XX. 22. A. Fase. No. 157. — Bm. L. Közgyűlési jkv. 1846. 4744. 25 Bm. L. Közgy. iratok. 1846. F. 5. 474. 26 Tóth Tibor: Ellentét vagy kölcsönösség. Bp. 1980. 28.
