Századok – 1986
Tanulmányok - Fekete László: A nemzetközi munkamegosztás szervezeti kiépülésének kezdetei a későközépkori Európa északi felén 641/III
654 FEKETE LÁSZLÓ utazásai szinte teljesen megszűntek.4 0 A város gazdasági felemelkedésétől a bruggei kereskedőség — a késő középkori kereskedelmi joggyakorlatnak megfelelően — közvetítő szerepet töltött be az idegen kereskedők egymás között kötött üzletében, a nemzetközi forgalom szervezésében és financiális lebonyolításában.4 1 Ugyanakkor Brugge — a champagne-i vásárokhoz hasonlóan — nem az egyetlen szervezője a nemzetközi forgalomnak, hanem bizonyos munkamegosztás alakult ki a környék városai között. Damme a bor-, Monikerede a tőkehalkereskedelem központja. Houcke a lübecki és brémai hajók kikötőhelye, s egyben itt adták-vették és bérelték a hajókat. Műiden élénk forgalmat bonyolított le különféle élelmiszerekből és élőállatból. Sluis kereskedelme pedig egészen a 14. század első harmadáig Bruggével rivalizált. A fenti városokat Brugge zsoldosai többször feldúlták, Sluist 1323-ban felégették, míg végül II. Lajosnak, Flandria grófjának 1323. április 4-én kelt privilégiuma a Reie menti kisebb városoknak csak a gabonával, sóval, hallal, tehát az úgynevezett vew/e-javakkal való nagybani kereskedelmet engedélyezte. A város árumegállító-jogát megerősítette a posztó, gyapjú, szőrme, fűszer, déligyümölcs és más értékesebb árucikkekkel az úgynevezett wertvaré\al való kereskedésben, s ezután minden nemzet kereskedője, aki a Zwinre behajózott, először a bruggei piacra volt köteles vinni ezeket az árucikkeket 42 A 14. század közepéig a Hanza-kereskedőség bruggei szerepéről, a kontor felépítéséről és működéséről keveset tudunk. Az biztos azonban, hogy a Hanzavárosok kereskedői csak egyik, a többi nemzethez képest különleges jogokat nem élvező résztvevői a nemzetközi forgalomnak. A német-római császárság kereskedőinek vagyis alle coepmannen van der Roemschen rike-nek a 13. század közepén adományozott privilégiumok más nemzetek kereskedőivel szemben alkalmazott kiváltságokat és megkötéseket tartalmazzák, s ezek is főleg a kontinens felől szárazföldi úton, vagy a Rajnán érkező kölni, dortmundi, soesti, münsteri és aacheni kereskedőkre vonatkoznak.43 Lübeck küldöttei külön biztosítják maguk számára ugyanezeket a kereskedelmi kiváltságokat, bár a város egyik delegátusának neve ott szerepel a privilégiumért folyamodó német-római császárság kereskedőinek küldöttei között is. Guidonak, Flandria grófjának 1280. augusztus 23-án kelt privilégiumában valamennyi nemzethez tartozó kereskedőnek megadja Aardenberggel való kereskedés kiváltságát, s a spanyolok mellett a német kereskedőség kiemelése talán növekvő gazdasági szerepüket sejteti.44 A 13/14. század fordulóján a német-római császárság kereskedői Aardenbergben és Bruggében viasszal, szőrmével, rézzel, gabonával és más jellegzetes kelet-európai áruval való kereskedés terén iusemporii-1 élveztek.4 5 A fenti és 40 Pirenne, H. 1902. 290.; Pirenne, H. 1963. 120—121. A vásárváros és a kereskedővárosgazdasági funkcióinak kérdéséhez 1. Kulischer.J. 1928. Bd. 1. 252. '4 1 HUB И. Nr. 121. § 2.; HUB IV. Nr. 996.; HR I. 5. Nr. 101. § 4.; HR I. 8. Nr. 17., 40. 557. § 2. 42 Gilissen, J.—Roggen, /. 1957. 238—240.; Haepke, R. 1908. 231—232.; HUB II. Nr. 401. § 2. 43 HUB I. Nr. 431—433., 435. 44 HUB I. Nr. 862.; HUB II. Nr. 337. 45 HUB II. Nr. 118., 119., 150., 152., 154., 160.
