Századok – 1986
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Szlavóniai báni dénárok Erdélyben. Kereskedelemtörténet a pénztörténet tükrében (1318–1336) 591/III
630 SZŰCS JENŐ 6 A báni dénárok forgalma már a kései Árpád-korban kimutatható a Drávától északra és keletre, bár az okleveles adatok szerint napi fizetőeszköznek inkább csak a Dél-Dunántúlon — Somogy, Tolna és Baranya megyékben — mutatkoznak.13 3 A 13. századi zágrábi veretek néhány régészeti lelőhelye (Zombor, Dunaszekcső, Somogyacsa) ebbe a képbe illeszkedik, egyébként a leletek két irányban tágítják a képet. Egyik csoportjuk tovább mutat észak felé, világosan beleilleszkedve a Zágrábot Budával összekötő kereskedelmi út irányvonalába: Pula (Veszprém megye), Balatonfüred, Tác (Fejér m.) és Székesfehérvár, továbbá Felsőbesnyő, és a Buda melletti margitszigeti lelet.13 4 A leletek egy másik összefüggő csoportja — mint láttuk — egyértelműen Erdély irányában sorakozik, ezen túl az obádi (Obad) lelet Temes megye, a Krassó megyei bogudinci (Bogodint) és szokolováci (Socolovaji) gazdag leletek pedig az Al-Duna irányában jelzik még az elterjedés irányát.13 5 Ami az északi irányt illeti, a pápai tizedjegyzékek mértéktartásra intenek a régészeti leletek értelmezését illetően, a keleti irányban viszont gazdagítják és árnyalják a képet. Észak-Dunántúlon sehol sem fizettek a javadalmasok ebben a pénznemben. A báni dénár továbbra is a Dél-Dunántúlon mutatkozik napi fizetőeszköznek; igaz, hogy a zágrábi pénz (grecenses) használata immár Zala megyében is (Kanizsa, Szentmihály, Pamlény, Szepetnek stb.) kirajzolódik a térképen.13 6 Ez természetesen nem zárja ki, hogy a báni dénár kereskedelmi pénzként — akárcsak a kései Árpád-korban — eljuthatott Budára. Megjegyzendő azonban, hogy az Erdélyben számottevő szerepet játszó verőcei dénároknak, melyek különben Pozsega megyében is (hol Verecenses, hol Henriciani néven) fizetőeszközként forogtak,13 7 Budán szemmel láthatóan nem volt kialakult árfolyamuk. A subcollectorok által Budára hozott összeget — a zágrábi pénzzel ellentétben — súly szerint mérlegelték.13 8 Ugyanakkor a tizedjegyzékek határozottan mutatnak rá egy térségre, mely Szlavóniát és a keletről csatlakozó Pozsega és Valkó megyei vidéket a Temesközzel és a Maros vonalával — végső fokon Erdéllyel — látszik összekapcsolni. Bács és Szerém 133 Hóman: MP, 340, 345. ,3 '* Néhány lelet elszórtan más tájegységekről is előkerült: a Győr megyei Nyul faluból, a Heves megyei Verpelétröl és Debrecenből. A régészeti leletek legújabb és legteljesebb összeállítása Székely: Banalmünzprägung, 103—104, 111, 126, 144—145. 135 Különösen gazdag a bogudinci lelet (575 érméből 467 szlavóniai báni dénár); bár a pénzeket a 14. században rejtették földbe, maguk a veretek 13. századiak. 136 MV 377, 387, 388. A somogyvári és a szekszárdi apát „öt penzás" (1 M = 200) ill. „40 garasos" fizetései is (MV 198, 235) szlavóniai pénzekre mutatnak. Hogy a báni dénár Somogy megyében általános fizetőeszköz volt, mutatja, hogy a pannonhalmi apát Somogy megyei falvainak (Bogát, Kara, Tepej, Szamárkút, Tard, Rád) cenzusát és az élelem adó megváltását 1336-ban e pénznemben állapította meg. A pannonhalmi Szent Benedek rend története. II. Szerk. Erdélyi László. Budapest 1903, 383. 137 MV 240. 138 Jacobus Berengarii 1339 körüli végelszámolásában: 2 M et 16 pondéra Verocensium cumstatera. MV 403.
