Századok – 1986
Folyóiratszemle - Sevjakov A. A.: Az új Románia kiemelkedő államférfia 488/II
FOLYÓIRATSZEMLE 489 Térjünk vissza a politikuspálya első szakaszához. Az 1920—30-as évek fordulóján Groza dévai háza a romániai — és nem csupán román! — paraszti demokrácia politikai szerveződésének központja lett. Ilyen előzmények után alakult meg 1933-ban az Ekés Front, amelynek szellemi atyja, vezetője lett Petru Groza. Törvényes eszközökkel kívánt a mozgalom, a párt küzdeni a társadalmi átalakulásért, a parasztság érdekeit szolgáló reformokért. Néhány éven belül több mint negyedmillió tagja lett a pártnak, s jó együttműködést alakított ki magyar demokratikus és munkásszervezetekkel — szinte népfront jelleggel. Tehát kezdetét vette a balratolódás, konzekvensen folytatva a nacionalizmustól való elhatárolódást. Ebben az időszakban mélyültek el Groza marxizmussal kapcsolatos ismeretei, alakultak ki kapcsolatai az illegalitásba kényszerített kommunistákkal. A második világháború előestéjén és éveiben Romániában eluralkodó nacionalista, soviniszta, fasiszta politikai légkör nem kedvezett Petru Groza politikai irányvonalának. Állandóan zaklatták tevékenységéért, többször be is börtönözték. 1944-ben társadalmi nyomásra engedték szabadon. Az 1944. augusztus 23-i fordulatot követően Groza és pártja a romániai politikai élet egyik központi tényezője lett. A Népidemokratikus Frontban elfogadta a kommunisták kezdeményező szerepét, nagy hangsúlyt helyezett a Szovjetunióval való együttműködésre, energikusan szorgalmazta a fasiszta, reakciós elemek kiiktatását a politikai életből, s annak demokratikus átalakítását, a társadalmi viszonyok megváltoztatásával együtt. Groza miniszterelnök-helyettesként, illetve a fegyverszünet betartásáért felelős államtitkárként tevékenykedett Sanatescu, majd Radescu tábornok kormányában. Elére állt a forradalmasodó agrármozgalomnak. Népszerűségét csak növelte a munkásmozgalommal való nyílt, konstruktív együttműködés, s az ellene jobboldali elemek által szervezett merénylet. 1945 márciusától 1952-ig miniszterelnökként játszott vezető szerepet Románia szocialista átalakításában. Sevjakov — mint utaltunk rá — nagy hangsúllyal taglalja erre az időszakra vonatkozóan a kommunistákkal, a Szovjetunióval való konstruktív együttműködési készséget. Közvetlen tanácsadói között a RKP főtitkára mellett ott volt pl. E. Bodnaras. Ez a politikai irányvonal eredményezte, hogy Malinovszkij tábornok feloldotta Észak-Erdélyben a szovjet katonai igazgatást, amelyet a Román Nemzeti Parasztpárt fegyveres osztagainak, az ún. Maniu-bandáknak a magyarellenes vérengzései, a Vörös Hadsereg utánpótlási vonalait veszélyeztető akciói miatt rendeltek el. Nagy érdemei voltak Grozának a szovjet gazdasági segítség megszerzésében, a jóvátételi kötelezettségek 50%-os mérséklésében, a kedvező békefeltételek elérésében, s az 1948-as szovjet-román, illetve a többi népi demokratikus országgal kötött barátsági egyezmények előkészítésében. Mindezzel kiváltotta az angolszász hatalmak rosszallását, akik a diplomáciai elismerést, a béke megkötését kezdetben Maniu és Bratianu kormánytagságához kötötték. 1945 augusztusában Mihály lemondásra szólította fel Grozát, bojkottálta kormányát („sztrájkolt") — eredménytelenül. Következetes reálpolitikájával Petru Groza kormánya történelmi érdemeket szerzett a demokratikus agrárreform végrehajtásában, az ország helyreállításában, a demokratikus alkotmány kimunkálásában, s a tervgazdálkodás beindításában. 1952-től 1958-ban bekövetkezett haláláig államfőként is ezt a politikai irányvonalat követte. Érdeme Sevjakov cikkének, hogy Groza reálpolitikusi, progresszív tevékenységét állítja előtérbe, nem merül el társadalomfelfogásának kritikai elemzésében — bár ezen a téren többet nyújthatott volna, a gondolkodó politikus sokoldalúbb bemutatása érdekében. (Voproszi isztorii, 1984. 11. szám 110—122. 1.) M. \ folyóiratszemlét összeállította: Barda Beáta (В. В.), Menyhárt Lajos (M.) és Molnár Tamás (M. T.).
