Századok – 1986
Folyóiratszemle - Ingulszkaja L. A.: Az 1948. évi szerződés – a Szovjetunió és Finnország jószomszédi viszonyának chartája: története; sajátosságai; jelentősége 487/II
FOLYÓIRATSZEMLE 487 L. A. INGULSZKAJA: AZ 1948. ÉVI SZERZŐDÉS — A SZOVJETUNIÓ ÉS FINNORSZÁG JÓSZOMSZÉDI VISZONYÁNAK CHARTÁJA: TÖRTÉNETE, SAJÁTOSSÁGAI, JELENTŐSÉGE Az egyezmény előzményeivel kapcsolatban a szerző rámutat, hogy a Szovjetunió már 1938-ban javaslatot tett Finnországnak — az 1932-es megnemtámadási szerződés tovább fejlesztéseként — egy kölcsönös segélynyújtási megállapodás megkötésére. A finn vezetés azonban akkor hallani sem akart a szovjet-finn viszony érdemi javításáról. A szovjet diplomácia 1944 őszén ismét kezdeményezett, majd 1945 januárjában a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet képviselője újra feltette Paasikivi államfőnek a kérdést. Kitérő választ kapott, s 1947-ig, a finn békeszerződés megkötéséig érdemi előrelépés nem is történt. A finn vezetés svéd mintájú skandináv semlegesség elérését szerette volna, nyugati orientációra törekedett. Visszatérő érvük volt, hogy Finnország távol kíván maradni a nagyhatalmak minden konfliktusától, nem akar azokba áldozatként belesodródni. A finn reflexiók paradoxona volt, hogy a szovjet szimpátiával egyáltalán nem vádolható katonai vezető körök hajlottak — taktikai megfontolásból?, háborús tapasztalataik alapján? — a védelmi szerződés megkötésére. Igaz, a régi finn katonai potenciál fenntartásával, amelyet sem a Szovjetunió, sem szövetségesei nem helyeseltek. A finn államfő — Paasikivi — más finn reálpolitikusokkal együtt már a háború előtt úgy vélte, hogy országának jó viszonyra kell törekednie keleti szomszédjával, így az érdekeltté válik a finnek semlegességének támogatásában. Súlyos áldozatokkal járó keserű tapasztalatok után kerekedett felül Helsinkiben ez a józan belátás. A békeszerződés megkötését követően a finn külpolitika hangsúlyosan arra törekedett, hogy elkerülje a nagyhatalmi konfliktusokba való bekapcsolódást, az ország területe ne válhassék szovjetellenes felvonulási tereppé, sőt külső veszély esetén számíthassanak a Szovjetunió segítségére. Tehát semlegességre, kölcsönösen biztonságot nyújtó jó együttműködésre törekedtek, ami a szovjet félnek is elsődleges célja volt. A hidegháborús nemzetközi helyzet kialakulása óvatosabbá tette a finneket, ugyanakkor fokozta a Szovjetunió érdekeltségét abban, hogy biztonságos, jó viszonyt teremtsen északnyugati határainál. Ilyen körülmények között született meg Sztálin levele, amelyet Paasikivihez intézett 1948 februárjában. A szovjet vezető utalt arra, hogy a Hitler oldalán országa ellen harcoló országok közül —amelyekkel határos a Szovjetunió — kettő: Románia és Magyarország már kölcsönös segélynyújtási, barátsági szerződést kötött Moszkvával. Célszerű lenne finn részről is hasonló útra lépni. A szovjet kezdeményezés élénk ellentmondásos fogadtatásra talált finn politikai körökben. A jobboldali erők hallani sem akartak a tárgyalásokról, kiforgatták Sztálin levelének kifejezéseit. Sajtójukban arról cikkeztek, hogy Moszkva ugyanolyan (s nem csupán hasonló) viszonyt akar Helsinkivel, amely semlegességre törekszik, mint a szocialista orientációjú szomszédaival. Szovjet részről ezt az értelmezést cáfolták. A külpolitikai érdekek hasonlóságát hangsúlyozták, rámutattak a belpolitikai viszonyok alapvető különbségeire. Maga Paasikivi is hangsúlyozta a kelet-európai országok és hazája helyzete közötti különbséget, de hajlott a pozitív válaszra. Egyértelműen csak a finn kommunistákat is magába foglaló Demokratikus Népi Szövetség állt ki a tárgyalások mellett. Heves parlamenti viták után a szociáldemokraták és a Svéd Néppárt is a tárgyalások mellett foglalt állást, s 113:87 arányban szavazták meg a képviselők, hogy a finn kormány adjon kedvező választ a szovjet kezdeményezésre. Alapos, körültekintő előkészületek után 1948. február 25-én Moszkvában tárgyalóasztalhoz ült a Pekkala miniszterelnök által vezetett finn és a szovjet delegáció, Molotov külügyminiszterrel az élén. A szovjet fél több változatban terjesztette elő javaslatait. A finnek óvatosak, körültekintőek, de konstruktívak voltak. A tervezet 1. és 2. pontja körül alakult ki hosszas eszmecsere. Ezek a katonai együttműködésre vonatkoztak. A 3—7. pontokat illetően könnyen létrejött a megegyezés. A szovjet fél elfogadta ezen pontok finn szövegezését. Ezekben az ENSZ alapelvei és a béke melletti elkötelezettségüket deklarálták a szerződő felek. ígéretet tettek a jószomszédi viszony erősítésére, tartózkodást fogadtak minden, a másik félre kedvezőtlen szövetségpolitikai lépéstől. Leszögezték a gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlesztésének
