Századok – 1986
Történetirodalom - A magyar memoárirodalom (Ism.: Pótó János) 474/II
474 TÖRTÉNETI IRODALOM A tanulmányt ez esetben is — az egész kötetre jellemzően — gazdag illusztrációs anyag egészíti ki. A magyarországi munkásmozgalom jelvényeit mutatja be Ring Gizella ugyancsak gyűjteményismertető munkája. 1918-ig, munkásszervezetek szerinti csoportosításban 80 jelvényt publikál a szerző. A tárgyi leirás mellett minden esetben közli a jelvény anyagát, méretét, lelőhelyét, leltári számát, s külön fejezetben foglalkozik az ikonográfiái vonatkozásokkal. A tematikus elrendezés, a munkásszervezetekről írott történeti bevezetők segítségével az olvasó előtt a jelvények tükrében bontakozik ki a hazai munkásmozgalom 1918-ig terjedő szakasza. A tanulmány tartalmi mondanivalójához közvetlenül nem kapcsolodó első részt — a jelvény fogalmi meghatározását, illetve kialakulásának történetét —, véleményem szerint elhagyhatta volna a szerző. Másfél oldalon csak semmitmondó vázlatként jelentkezhet az, amelynek tudományos feldolgozását nagy monográfiák próbálják elvégezni. Sajátos megközelítési módban mutatja be a 19. századi körözőlevelekben rejlő adatokat Nagy Dezső feldolgozása. 66 ipari mesterségre utaló 377 rendőrigazgatósági iratban a múlt századi ipari foglalkozások viseleti anyagát elemezte. A tanulmány adatainak értékelésekor azonban Nagy Dezső nemcsak a viselettörténeti információkat dolgozza fel, hanem a keresett személyeket életkori adataik, családi állapotuk, vallási megoszlásuk, nyelvtudásuk alapján osztályozza. Érthetetlen, hogy az egész iparos életmódra kiterjedő elemzés címében (Munkásviseleti adatok a 19. századi köröző levelekben) miért szűkíti tanulmányát Nagy Dezső dolgozatának csak egy kis fejezetére. A kötet záró tanulánya Gergely Ernő munkája. Mind témájában, műfajában és színvonalában a kötettől teljesen eltérő tanulmány részletes elemzésére most nincs lehetőség. Néhány kirívó és az egész munkán végig vonuló hiányosságra azonban fel kell hívni a figyelmet. Jelinek Ferenc szerepe és tevékenysége a bányászszakszervezeti mozgalomban 1938—1944. című feldolgozása egy munkásmozgalmi személyiség életútját kívánja ismertetni. Ilyen esetben sem engedhető meg, hogy a korszak történeti ismertetése teljesen elnagyolt legyen, s a Horthy-korszak történetéi csak néhány közhelynek számító, s nem is helytálló mondattal érzékeltesse a szerző. Az életrajzi adatok feldolgozásában is következetlen. Megtudhatjuk, hogy Jelinek Ferencnek 11 testvére volt, de nem tudjuk azt, hogy hol dolgozott 1938-tól — éppen abban az időben, amikor szakszervezeti tevékenységét kifejti. A tanulmány legnagyobb hibája azonban, hogy Gergely Ernő nem használ jegyzeteket. A különböző beszédrészleteknél, újságcikk-idézeteknél sehol nincs forrásmegjelölés. Ennek hiányát egyáltalában nem csökkenti, hogy a tanulmány végén felsorolja az életrajz megírásához felhasznált forrásokat; a bibliográfiai hivatkozásokat nem helyettesítheti az újságok nevének felsorolása. Demeter Zsuzsanna A MAGYAR MEMOÁRIRODALOM 1945—1980 BIBLIOGRÁFIA Szerkesztette: Faragó Éva Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1983. 135 I. A memoár a nyugalmas korok műfaja. A „nagy idők tanúja" általában évekkel, évtizedekkel az események után emlékezik vissza a történtekre. Az emlékirat, a történetírás és az irodalom határmezsgyéjén állva, egyéni látásmódjával jóval nagyobb közönséghez, tud szólni, mint a tudományos igényű történetírás, s ugyanakkor mégis segit a múlt megismerésében, vagy legalábbis annak illúzióját adja. Ebben áll sikerének titka is. Kiadóink az utóbbi években már-már dömpingszerűen jelentetik meg a századfordulótól napjainkig ívelő tematikájú emlékiratokat, ezzel próbálva kielégíteni a történelem iránt megnövekedett érdeklődést. A közelmúlt nem egy „zajos" könyvsikere is éppen e körböl került ki, gondoljunk csak Kádár Gyula vagy
