Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 447 addig főként szülőhelyet és a „nemzet"-nek is, amely inkább származási vagy rendi közösséget jelentett. A francia forradalomban született polgári nemzet másik vezéreszméje a nacionalizmus volt, amely más nemzetek polgárságánál is megjelent, rendszerint forradalmi elhivatottsággal párosulva és haladó szerepet betöltve. Ehhez járul még egy zárójeles mondat: a nacionalizmus a vegyes nemzetiségű területeken már korán ellentéteket szült. (III. 30.) Ennyit tudunk meg mindössze egy világhódító eszme tartalmáról, funkciójáról. Nem álljuk meg, hogy ide ne iktassuk a felvilágosult polgár, Jaucourt büszke és meghatott önvallomását arról a hazáról, amelyet még a menekülésre biztatott Danton sem vihetett el csak úgy egyszerűen a csizmája talpán. (III. 44.): „A kevéssé következetes szónok, a földrajztudós, aki csak a helységek fekvésével foglalkozik s a közönséges szótárszerkesztő a hazát egész egyszerűen a születési hellyel azonosítja. De a filozófus tudja, hogy ez a szó (patria) a latin pater-ből származik, amely a gyermekek apját jelenti, s következőleg oly értelme van, aminőt mi a családdal, a társadalommal, a szabad állammal kapcsolunk egybe: annak vagyunk a tagjai, s annak a törvényei biztosítják szabadságunkat és jólétünket. A zsarnok igája alatt nem beszélhetünk hazáról."52 A könyv nem szentel több figyelmet a nemzetköziségnek sem. (III. 69, 114.) Részletesebb elemzésére csupán a Párizsi Kommünnel kapcsolatban vállalkozik. Ebből megtudhatjuk, hogy a francia burzsoázia mennyire nemzetietlen és a francia proletariátus és kispolgárság mennyire nemzeti volt. (III. 160.) Annak bemutatásával, hogy nemzetközi mennyire volt ez a proletariátus, az elemzés szintjén a könyv mindvégig adós marad. Hogy ezzel milyen nevelési lehetőségeket mulasztott el, arra Frankel Leó gyönyörű sorai döbbenthetik rá a tankönyvszerzőt: „Nekünk szocialistáknak gyakran szemünkre vetik, hogy nincs bennünk hazafias érzés... Az igazi hazafiság egyedül és kizárólag az, ha mindenünket kockáztatjuk azért, hogy hazánkban a lehető legnagyobb szabadságot, szellemi és anyagi jólétet biztosíthassuk"... (III. 212.) „A többi, néma csend" — mondhatjuk a boldogtalan dán királyfival, a IV. osztályos tankönyvre áttérve. A hazafiság és nemzetköziség ideológiáját a tankönyv alig ismeri. A nemzeti eszméről az első világháborút követő események kapcsán megállapítja, hogy a legtöbb országban a burzsoá reakció eszköze lett, míg a társadalmi haladás ügye mindenütt a nemzetköziség programjával fonódott össze. (IV. 33.) Ez azonban csupán az érem egyik oldala. A másik az, hogy a progresszívantifasiszta tábor már az 1920-as évektől kereste és a 30-as években meg is találta a maga céljainak megfelelő haladó nemzeti eszmét, ha mindjárt historizálás útján is. A tankönyv egy más helyen közli Leninnek rendkívül fontos disztinkcióját az elnyomó és az elnyomott nemzetek nacionalizmusa és internacionalizmusa közti különbségről. (IV. 59.) Ebben implicite benne van az ún. nemzetiségi automatizmusnak, annak a felfogásnak cáfolata is, mely szerint a nemzetiségi kérdés a szocializmus viszonyai közt magától megoldódik, Kár, hogy erre a tankönyv a magyarországi nemzetiségpolitika 52 A francia felvilágosodás. Szerk. Gyergyai Albert. Bp., 1954. 84.
