Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 439 jelennek meg a jövő, vagyis a 21. század tudós gyermekei, mint gyönge testű, idomtalanul nagyfejű lények, akik még járni sem tudnak, de már ott mászkálnak a könyvek közt, mint valami — sit venia verbo — férgek. Távol áll tőlünk, hogy alábecsüljük az iskolai oktatásban a források jelentőségét, amelyek olyan sokszínű és érdekfeszítő megvilágítását adják a homályos múltnak, de látnunk kell a forrásokkal való bánásmód elvi és gyakorlati határait is. Őszintén, kertelés nélkül meg kell mondani, hogy a forrás nem azonos a történelemmel. A történelemben nemcsak tárgyi és írásos források vannak, amelyeknek feltárásával, értelmezésével, magyarázatával egyesek minden további nélkül feltámasztani vélik a múltat, hanem egyéb struktúra-elemek is, mint pl. történetipolitikai koncepció, történetelmélet, ill. -filozófia, történeti kép stb., amelyeknek tekintetbe vétele nélkül a múltnak egyetlenegy darabja sem rekonstruálható. A forráselemzésnek abszolutizálói azáltal, hogy a tanulók figyelmét kizárólag a forrásokra koncentrálják, elzárják őket attól az óriási háttértudománytól, amely nélkül nemcsak a történelmi totalitás, de még maguk a történelmi források sem értelmezhetők. A forráselemzés monopóliumának egyik legsúlyosabb következménye éppen az, hogy megcsappant az elméleti kérdések iránti érdeklődés, lelassult a dialektikus és történelmi materializmus terén való előrehaladás. Az elmélet átvilágítása nélkül pedig a forrás kiismerhetetlen marad. De nem csupán azt a téves egyenlősítést kell elutasítanunk, hogy forrás = történelem, hanem még azt is, hogy az jskolai gyakorlatban felhasználható források révén megrajzolhatjuk a múlt bármelyik szakaszának olyan hitelességű képét, ami már lényegesen több a történeti tények élményt keltő illusztrációjánál. A teljes történelmi hitelességhez annyi forrás, annyi — sokszor egymásnak is ellentmondó — forráscsoport megszólaltatására lenne szükség, hogy ezek óhatatlanul szétfeszítenék nem csupán a normál tanórának, hanem még egy fakultációs órának kereteit is. A forráselemzés — és ez vonatkozik nem csupán a normál, hanem a fakultációs órákra is — a középiskolai történelemtanításban mindig alárendelt eszköz marad, és nem teheti vitássá a szintézis primátusát. A mondottak miatt a forrásokkal való iskolai müveletet sem lehet a gondolkodás magasiskolájának tekinteni. Ha végignézzük a forrásokhoz fűzött magyarázatokat, kérdéseket, feladatokat, megállapíthatjuk, hogy ezek nagy része olyan, hogy magukban hordják a választ. Vagyis módszertani alapjuk a régen elparentált kérdve-kifejtő módszer. A forráselemzéssel foglalkozó tanárok beismerik, hogy rendes órák keretében a tanuló még önálló kérdés feltevésére sem képes; ez csupán a fakultációs óra gyümölcse lehet.4 6 Szóval az esetek túlnyomó többségében a tanulók úgy jutnak „önálló" ismerethez, mint ahogy annak idején Menón tanulatlan rabszolgafiúja jutott el Szókratész lépésről lépésre terjedő kérdezési módszerével a 46 Zsoldosné Olay Agnes: A fakultativ történelemórán folyó forráselemzésről. Történelemtanítás 1983/4. I—5. Szabolcs Olló: A forráselemzés és a fakultatív történelemtanítás. Történelemtanítás 1983/4. 5—8. Vö. Bárányi Lenke: A forráselemzés egyik módja a tanórán. Történelemtanítás 1978/2. 17—18.
