Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
426 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 426 A történelemtanítás céltévesztése nem csupán a történelemtanítás baja, hanem egyben egész gimnáziumi oktatásunké. Mert ha a történelemtanulás ideálja a miniatűr tudós, a „homunculus historicus" lehet, miért ne képezhetné le a maga számára ezt a mintát az irodalom, a matematika vagy akár a természettudományos tantárgyak is? De mi lesz akkor az oktatás szintézisével, a dialektikus szemlélet annyiszor deklarált igényével? A tantervnek általános, a művelődési anyagnak a nevelési cél elérésében játszott szerepét és belső arányait tárgyaló része előírja: „A művelődési anyagot sajátosságaiban és egyben egységében kell tekintenünk, mint a nevelési folyamat nélkülözhetetlen faktorát és szerves részét. Csak így tudjuk differenciáltan feldolgozni s ugyanakkor egységbe olvasztani a tantárgyakra bontott művelődési anyagot. így töltheti be minden tantárgy a maga szerepét az egész gimnáziumi nevelés-oktatás nagy munkamegosztásában, ezáltal szolgálhatja tudatosan a gimnázium céljának elérését." (28.) Amit azonban a gimnáziumi tanterv — nagyon is helyesen — előír, azt az egyes tantárgyak — köztük a történelem — tantervei egyszerűen keresztülhúzzák. Világtörténelmi látásmód Az integrált történelemtanítás koncepciója magában foglalja a világtörténelmi látásmód igényét. Valóban ideje már túllépnünk a régimódi, szűk látókörű, hol délibábos, hol sírva-vigadó „extra Hungariam"-os szemléleten, és leküzdve mind a kisebbségi és az ebből fakadó méltánytalanság-érzést, mind pedig a nemzeti gőg érzését, megkeresni valóságos helyünket Közép-Kelet-Európa, Európa és a világ történetében. Nagyon is időszerűen cseng hát a történelem-tanterv felhívása: „A történelemtanításnak az emberiség történelmi fejlődését folyamatában, ugyanakkora különböző kultúrák és civilizációk együttélésében és egymásrahatásában kell bemutatnia. Az emberiség történetén belül kell megértetnie az európai történelem helyét, ezen belül a közép-kelet-európait, amelybe beleágyazódik népünk, országunk múltja és jelene. Meg kell értetnie az egyetemes és a hazai történet viszonyát és kapcsolatait, hogy a tanuló reális képet kapjon népünk helyéről és szerepéről." (100.) A világtörténelmi látásmód igénye történelemtanításunkban nem új keletű. Ezt többé-kevésbé az eddigi tantervek — köztük az 1962-es is — hirdették. Megvalósítása azonban mindig zátonyra futott a történelmi tananyag ellentmondásos struktúráján. Ennek jellegzetessége az volt, hogy az egyetemes és a magyar történelmet egyazon éven belül látszólag együtt tanítottuk ugyan, valójában mégis külön-külön, egymást követve, vagyis nem abban az összefüggésben, amelyben a magyar történelem eredetileg része volt az egyetemesnek.1 7 Ilyenformán az egyetemes és a magyar történet közti összhang, ha egyáltalán, valahogy úgy jött létre, mint a test és lélek „harmónia praestabilitá"-ja, előre megállapított összhangja Leibniz filozófiai rendszerében: „Isten 17 Kosáry Domokos: A művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történeti diszciplínái és a művelődéstörténet. Századok 1979. 67.
