Századok – 1986

Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II

412 ÁLLÁSPONTOK. VÉLEMÉNYEK Ha létezne az az egyetlen íróasztal, akkor az is kiderülne, hogy az irodalom tantervei és tankönyvei mini-esztétát, a kémiáé és a biológiáé egyetemi szinten tanuló kis biokémikust, a történelemé forrásokat is elemezni képes fiók-történészt — és így tovább — kívánnak nevelni ugyanabból a ginmazistából, nem pedig azt, ami a tanterv elvi bevezetőjében olvasható. Csakhogy ugyanez a gimnazista „felzárkóztató foglalkozásokra" is köteles járni, két-három-négy tantárgyból a gimnáziumi anyaggal párhuzamosan, mert heti egy órában bizonyára megtanulja majd azt, amit nem tanult meg nyolc esztendeig; s ugyanilyen nagy százalékban olvas akadozva, téveszti el a betűket, s a magyartanárok primitív helyesírási hibákkal hadakoznak, miközben miniesztétát ... S hogy mindezek közben hány íróasztal mellett foglalkoznak tantervelmélettel, annak semmiféle jelentősége nincs. Magánügy. Tankönyv és vidéke A Tudomány rendszerező, szervező, szűrő szerepe a tankönyvek esetében sem funkcionál. Az agyonvitatott, túlságosan intellektuálisnak ítéltetett, valójában azonban csak tudálékos és használhatatlan új irodalomkönyveket például ugyanolyan készségesen engedte át, mint korábban „a költő hangot adott a dolgozó nép nyomorának" és „Kölcsey Ferenc apját és félszemét korán elvesztette" színvonalúakat. A másodikos történelemkönyv 164. oldalán például ez olvasható: „A függetlenségi harc másik vezére a korábban kivégzett Egmont gróf volt" — minden másodikosok nagy gaudiumára, a négy tekintélyes szaklektor—egy vezető szakfelügyelő, egy vezető tanár, egy akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár és egy kandidátus, tudományos főmunkatárs — ellenére. És mindegyik tankönyvben ott áll a büszke jel, kitűnőben és csapnivalóban, legalább használhatóban és teljességgel használhatatlanban: „Készült a (művelődésügyi, oktatási, művelődési) miniszter rendeletére az Országos Pedagógiai Intézet közreműködésével." Valamennyi gimnáziumi történelemkönyv elemzésére nincs terünk, a könnyűlovasság harcmodorában portyázunk hát körülöttük. A harmadik osztály tankönyve — Závodszky Géza munkája — nemcsak színvonalában, stílusában, remek művelődéstörténeti fejezeteiben — amelyek tanulmányozására, sajnos, nincs idő —, de szerkezetében is messze kiemelkedik történelemkönyveink közül: mint láttuk, itt nem külön forog a magyar glóbus, keserű levében. A másodikos tankönyv azonban először a reneszánszig vezeti el a diákokat az egyetemes történelemben, majd visszatér a Szent István utáni Magyarországra — s mikor is hagyná el a magyar történelmet, ha nem 1526. augusztus huszonkilencedikén? Ekkor átvált a földrajzi felfedezésekre, a feudalizmus bomlására, a kapitalista viszonyok kialakulására, hogy majd a harmincéves háború után térjen vissza 1526 szeptemberének Magyarországára, s jusson el a szatmári békéig.