Századok – 1986

Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I

A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 35 átirva II. Rudolf ratifikációs okmányában latin nyelven Kelt: Brandeis. 1606. XII. 9. egykorú német fordítása: Brandstetter: ltinerarium S. módosításokkal tartalmilag visszaadva I. Ahmed ratifikációs-okmányában török nyelven Kelt: Konstantinápoly, 1608. X. 11. egykorú német fordítása: Brandstetter: ltinerarium S. A szerződés első cikkelyében általában leszögezték a két uralkodó közötti apafiú viszonyt. Ez a megoldás, mely már középkori oklevelekből, de a porta és Bécs közötti korábbi levelezésből is ismert, csupán az uralkodókat összekötő eszmei rokonságot emeli ki. A második cikkelyben a Habsburg császárt összes címeivel együtt elismerték, szemben a korábbi „Beç Krali" (bécsi király) megnevezéssel. A harmadik cikkelyben bevonták a tatárokat a békeszerződésbe; a tatárok a királyi Magyarországra a törökök „helyettesei"-ként törtek be; a harmadik cikkely ellenére ilyen portyák elvétve később is előfordultak anélkül, hogy esetenként meg lehetett volna állapítani, hogy ezeket a betöréseket a porta kívánságára indították-e, vagy önálló tatár rablótámadások voltak. A negyedik cikkely általánosságban leszögezte a béke megtartását, melybe közvetve Erdélyt is beleértették, mint amely „ősidők óta Magyarországhoz tartozik". A spanyol király számára fenntartották a békéhez való csatlakozás lehetőségét, amivel azonban III. Fülöp nem élt. Az ötödik cikkely határozatait, melyek a határterületen minden portyát megtiltottak, nem lehetett keresztülvinni: egyik fél sem tekintette a béke megsértésének azokat a portyázásokat, melyeket a határ vitatott voltára lehetett visszavezetni, még ha az elkövetkező években gyakran panaszkodtak is a határsértések miatt. A hatodik cikkelyben a végvárakat és azok helyőrségét vonták be a békébe. Kifejezetten még egyszer megerősítették a bécsi békét (1606), melyet a császár Bocskai Istvánnal kötött. A hetedik cikkelyben a hadifoglyok váltságdíj fejében történő kiváltásáról és a békeidőben fogságba esett személyek ingyenes kicseréléséről volt szó. Az elkövetkezőkben ez a megegyezés sem valósult meg kötelező érvénnyel, mivel a cserét könnyen meg lehetett akadályozni túl magas váltságdíj követelésével. A nyolcadik cikkelyben rendelkeztek arról, hogy a határvidéken kitörő nyugtalanságokat Győr és a Dunától északra és délre elterülő katonai körzet parancsnokai, a horvát-szlovén határvidéken a bán, valamint a budai pasa tartozik megfékezni. Mivel a törökök által megszállt határvidéken a budai pasának alárendelt pasák és bégek ismételten önhatalmúlag jártak el, ebben a cikkelyben a határok viszonylagos nyugalma érdekében hangsúlyozták végső soron a budai pasa felelősségét a törökök által megszállt Magyarországon. A kilencedik cikkelyben megegyeztek abban, hogy a régi végvárakat fel lehet újítani, de újakat nem szabad építeni. így újíthatták fel a császáriak Vác erődítményét és a törökök Kanizsát. 2*