Századok – 1986

Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II

ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK Веке Kata ISKOLA ÉS TÖRTÉNELEM Szubjektív bevezető Történelemtanításunk állapotát első ízben főiskolai felvételi vizsgákon volt alkalmam felmérni, a hetvenes évek második felében. Akkoriban több alkalommal is beszámoltam keserű tapasztalataimról: Széchenyiről, aki kolhozokat alapított, s ezért nem támogatta őt a nemesség; Szent István királyunk főurairól, akik Bécsben költötték el a pénzüket; a reformációról, ami építészeti stílus, illptve spanyol katonatisztek lázadása, s ha egyik sem, akkor azonos a magyar reformkorral, és így tovább, mígnem szellemes ember hírébe keveredtem, aki ennyi mindent ki tud találni az olvasót szórakoztatandó — avagy éppen a mindenáron „sztorikat" keresőébe, aki | minduntalan arról beszél, ami nem jellemző. Mindkét gyanút nehéz volt elhárítanom. Hogy nincs akkora képzelőtehetségem, amely mindezeket kitalálni képes volna; s hogy az idézetek tipikusak, a tájékozottság átlagos szintjét képviselik, legfeljebb rövidek és ( frappánsak. A történelem akkoriban nem volt érettségi tárgy. Azóta újra az lett, ám a történelemtanítással, történelmi és nemzeti tudatunkkal kapcsolatos gondok azóta is elevenek. Most a gyakorló gimnáziumi tanár szemszögéből vizsgálom meg ezeket a gondokat — de csak úgy tartom ezt lehetségesnek, ha oktatásügyünk egészének állapotából közelítünk témánkhoz. Hiszen ha tökéletes tantervekkel, tankönyvekkel, eszményi óraszámokkal rendelkeznénk is, eredményes voltukat akkor is az az intézmény határozná meg, amelyben funkcionálnak, és ha az iskola nem, avagy csak töredékesen képes arra, hogy feladatának megfeleljen, akkor ez mindegyik tantárgy tanításának színvonalát lefelé nivellálja. így volna ez tökéletes tantervek, tankönyvek, óraszámok esetében is, noha jól tudjuk: korántsem azok. Az iskola Az iskola sajátos természetű intézmény. Országos érvényű okmányokat állít ki, de nem hivatal; szellemi műhely, de maga nem alkot új értékeket; emberi kapcsolatok színtere, érzelmek hordozója és fejlesztője, de meg kell őriznie objektivitását; a jövőnek dolgozik, de hatása teljes egészében soha föl nem mérhető. Annyira sajátos és sokarcú intézmény, hogy önmaga irányítására voltaképpen csak önmaga alkalmas, s minden szükséges és ésszerű központi irányítás csak a vele való eleven kölcsönhatásban, egyerangú partnerkapcsolatban lehet termékeny és termékenyítő.