Századok – 1986
Közlemények - Varsányi Erika: Weltner Jakab az emigrációban 383/II
WELTNER JAKAB EMIGRÁCIÓS ÉVEI (1919—1924) 399 vonni Weltnert is, aki azonban túlzott óvatossággal igyekezett függetlenségét megőrizni, s tartózkodott mindenféle politikai állásfoglalástól. Ugyanezért nem csatlakozott a szociáldemokraták táborán belül kialakuló csoportok egyikéhez sem. Bizonyítják ezt Weltner saját megnyilatkozásai, valamint Göndör Ferenc, Gárdos Mariska, Révész Mihály és mások visszaemlékezései is, amelyek Weltnert elsősorban mint egyik tömörüléshez sem tartozó magánembert mutatják be.87 Ugyanakkor pl. Simonyi Henri Károlyi Mihályhoz írt egyik levelében az emigráció tagoltságát, tarkaságát ecsetelve Weltnert különálló és külön politikai platformot képviselő szociáldemokrata vezető egyéniségként tünteti fel: „ahány kávéház, annyi párt. Külön persze a kommunisták és külön a szocialisták. Külön még ezeken belül is az egyes pártok és frakciók. Van Kun Béla-párti kommunista, van Pogány—Landler párti. Van Kunfi—Böhm—Rónai—Garbai-párti független szocialista, és van Weltner-párti, van Peidl-párt és van Garami—Buchinger—Peyer-párt. És itt vannak az árva polgáriak; Jászi és Szende és néhány volt Károlyista Hockkal."88 Úgy véljük, hogy ez a megállapítás Weltner személyét illetően még ebben a kezdeti periódusban is túlzásnak tekinthető. Pontatlan a szakirodalomban helyet kapott azon megállapítás is, amely szerint Weltner a magyar szociáldemokrata emigráció vezető egyénisége volt.8 4 Hasonlóképpen nem helyes őt egyértelműen a Garami szellemi vezérlete alatt tevékenykedő ún. „mérsékeltek" csoportjának prominens tagjaként említeni, mint ahogyan ezt a Magyarország története 8. kötete vonatkozó fejezetének a szerzője teszi.9 0 Már csak azért sem, mert e csoport konkrét tevékenységét, politikai arculatát összegező jellemzésnek szinte egyetlen megállapítása sem vonatkoztatható Weltnerre, ha csak az nem, hogy ő is a II. Internacionálé híve volt; bár tanújelét emigrációja idején ennek sem adta. Továbbá Weltner ebben az időben — mint már említettük — egyetlen cikket sem írt az ellenforradalmi rendszer leleplezésére. Egyetlen írása sem látott napvilágot a Lovászy és Jászi szerkesztette Bécsi Magyar Újságban, sem a Garami szerkesztésében megjelenő Jövőben, amely lapoknak az e csoporthoz tartozó többi szociáldemokrata politikus rendszeres cikkírója volt. Az Emberben napvilágot látott két önigazoló írása, egyrészt a hazai pártvezetéssel, másrészt a kommunistákkal való 87 Wellner J. Forradalom. . . i. m. 258., Göndör F.: i. m. 225—247., Gárdos Mária: Kukoricán térdepelve. Bp. 1964, 95., 103., 129., PI. Arch. 867. f. 2. г. 97 2. I. köt. 40. 88 Károlyi Mihály levelezése l.köt. 1905—1920. Bp. 1978.604. (Simonyi Henri Károlyihoz írt, 1920. május 12-i levele. Az eredeti: PI. Arch. 704 f. 55. ő. e.) 80 Pintér István: A Szociáldemokrata Párt története. (1933—1944) Bp. 1980. 19. (A szerző egyébként Weltner hazatérésére vonatkozóan is téves adatot közöl, ugyanis ő Garamitól és Buchingertől eltérően nem „a húszas évek végén", hanem 1924 június elején jött vissza.) 90 Magyarország története 1918—1919, 1919—1945. 8/1 köt. Bp. 1978. 466. (Szakács Kálmán: A szociáldemokrata emigráció. Uo. 466—470.) Hasonlóképpen téves Serfőző azon megállapítása, miszerint a „Garami-féle csoport a munkásmozgalmi emigráció legjobboldalibb szárnya Garami, Buchinger Manó, Weltner Jakab, Erdélyi Mór, Kondor Bernát vezetésével. . ." tevékenykedett. (E megállapítását Szakács szinte szó szerint átveszi, hivatkozás nélkül.) Ld.: Serfőző Lajos: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a paralamentben 1922—1926. Bp. 1967. 90.
