Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 25 pótlólag azt a megbízást kapta még, hogy a portán lépjen fel a Belgrádban és Konstantinápoly mellett a Fekete Toronyban raboskodók érdekében.10 2 Különösen nehéz volt Mátyásnak a szultán ajándékához szükséges maradék pénzt előteremteni. A portának átadandó 150000 forint értékű ékszerből és pénzből ekkor még mindenekelőtt az ajándék pénzbeni része és a követség felszereléséhez szükséges pénzösszeg hiányzott. Csak lassan tudta Mátyás és a bécsi „hátrahagyott kamara" a pénzt előteremteni, minthogy a császártól semmiféle támogatást nem várhattak. Ismét az osztrák rendek szedtek össze tekintélyes összegű pénzt; így tudósíthatta Mátyás április 30-án Illésházyt arról, hogy Herberstein 50000 rajnai forinttal és 25 000 aranyforinttal legkésőbb május 5-én útnak indul Komárom felé,103 ahol még a vitatott falvak hovatartozásáról kell tárgyalni. Eközben a testvérviszály annyira kiéleződött, hogy májusban Mátyás seregével egészen Cseh Brod-ig nyomult előre anélkül, hogy nagyobb ellenállásba ütközött volna. II. Rudolf hajlott már rá, hogy elmeneküljön Prágából, de a cseh rendek, akik több előzékenységet várhattak a gyenge császártól, mint a győztes Mátyástól, vissza tudták a császárt tartani.10 4 A Habsburg-ház és annak ellenreformációs politikája érdekében San Clemente spanyol követ és Dietrichstein bíboros addig közvetítettek a két testvér között, míg sikerült II. Rudolfot rávenni, hogy engedje át Mátyásnak az uralmat Ausztriában, Magyarországon és Morvaországban, és helyezze kilátásba a csehországi trónutódlást is. Ezen az alapon június 25-én a liebeni szerződésben a testvérviszályt elsimították, és a csapatokat visszavonták. A törökökkel folytatandó tárgyalásokat Mátyás átengedte Illésházynak, mivel a pozsonyi országgyűlés óta egyre erőteljesebben belebonyolódott abba a viszályba, ami közte és testvére között robbant ki. Illésházy ekkor már de facto a magyar nádor szerepét töltötte be Mátyás és a magyar rendek számára. Miként Érsek új várott, úgy június elején Komáromban is Illésházy vezette a tárgyalásokat a törökökkel. Mielőtt a török biztosok Komáromba érkeztek, Illésházy, Forgách Zsigmond, valamint a hírét károsították meg, mert az lett róla a vélemény, hogy „. . . nem voltam megfelelő ilyen követségre". Ugyanebben a levélben követelte Teufel, hogy térítsék meg eddigi kiadásait, amelyeket az udvari kamara egy szakvéleményében 20000 forintban ismert el. Már a követséghez szükséges 50 szolga felruházása és több, mint egy éven át eltartása miatt is Teufel erősen eladósodott. Uo. Fol. 207. Egy nagykövetség kiállítására és tagjainak fizetésére 6 hónapig terjedő időre még 1627-ben is 20000 forintnyi összegből indultak ki: KarI Teply: Der Kaiserliche Großbotschaft an Sultan Murád IV. im Jahre 1628. Wien, é. n. 18. A porta kívánságára a portára küldött császári követ már 1560-ban magyar ruhát viselt — Takács: Rajzok 2. köt. 367 sk. így Teufel is, aki most Mátyásnak azt ajánlotta fel. hogy: „Ruháimat, mint aki a magyar nyelvben járatlan, életem folyamán bizonyára nem fogom használni. Hajlandó vagyok, ha királyi méltóságodnak szüksége volna rá. kárpótlás fejében legengedelmesebben eljuttatni." Wien HKA Reichsakten 184 Fol. 197v Vö. uo. Fol. 190—193. 207. sk. 102 Wien Kriegsarchiv [KA] Hofkriegsrat Protokolle Reg. Fol. 297 az udvari haditanács Herbersteinnek, 1608. IV. 27. 103 Budapest MOL P 1541 Batthyány es. lt. a/ Illésházy Lad. 1,9 Mátyás Illésházyhoz 1608. IV. 30. ,04 Huber: Österreich 4. köt. 506. sk. old.
