Századok – 1986

Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II

286 STIER MIKLÓS jelentkezik nemzetfenntartó erőként. A keresztény jelző a nagybirtok világnézetében a feudális eredetet jelentette s a társadalmi hierarchia fenntartására irányuló szándékot. A finánctőke számára a nemzeti érdek egyértelmű volt az önálló nemzeti ipar erősítésének szándékával, a keresztény ideológia pedig az egyház segítségének fel-, illetve kihasználását jelentette a szociális mozgalmak visszaszorításában az erősödő munkásmozgalom ellen. A keresztény-nemzeti ideológia extrém jobboldali értelmezésére természetesen az uralkodó elit harmadik csoportjának tudatában került sor, s mint láttuk, nem véletlenül, a válság alatti politikai újraorientációs folyamatban. A történelmi középosztály tudatában az egyetlen igazán nemzeti eredetű, nemzetfenntartásra egyedül igazán képes réteg az úri középosztály, mert idegen nemzettest a zsidóság, tehát szinte az egész nagytőke, idegen a habsburgiánus arisztokrácia és idegen, internacionalista képződmény természetesen a munkásosztály. A keresztény jelszó számukra mindenekelőtt a marxizmussal és a szocializmussal, valamint a liberalizmussal való ideológiai szembenállás politikai kötelezettségét jelentette, és amennyiben szociális tartalmat is nyert számukra a változásért és változtatásért folyó küzdelem, annyiban a zsidó tőke elleni harc jelszava is volt, az „őrségváltás" megvalósításának eszköze. A hagyományos uralkodó osztályok két felső rétegének politikájában és részben ideológiájában mutatkozó viszonylag kisebb méretű módosulások — egybevetve a korábbi fejezetekben tapasztaltakkal — szintén azt bizonyítják, hogy a válság évei — most már a magyar politikai élet egészét tekintve — politikai, ideológiai újraorientációs folyamatokat élesztettek. Hogy a különböző erők különböző politikai érdekei és törekvései milyen eredőbe torkollottak a kormányzati politika mezején, ill. másként fogalmazva: milyen kormányzati politikát gerjesztettek és eredményeztek, az már következő alfejezetünk kérdése lesz. A kormányzati politika (1931—1932) A kérdés ilyetén való felvetése azonban egy módszertani probléma tisztázására kötelez. A kormányzat egész politikai ténykedését ugyanis nem pusztán a kormányon belül és az azon kívüli politikai faktorok működése összhatásának eredőjeként, sőt nem is csak a külső tényezők különböző elvárásaira, kihívásaira adott mechanikus válaszként szeretnők felfogni. Még akkor sem pusztán erről van szó, ha e jelzett szférákon kívüli kihívásokat sem feledve, tekintetbe vesszük a világgazdasági és világpolitikai változásokat, az európai nemzetközi helyzetben alakuló új szituációkat, sőt a nemzetközi kulturális-ideológiai szféra Magyarországra is ható új és új kihívásait is. Jelen keretek között természetesen nem vállalkozhatunk mind eme kérdésnek és összefüggésnek feltárására, az igényes megválaszolás kötelezettségével való felvetésére. Azt azonban annál inkább hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kormányzati politika nem csupán a fentebb jelzett politikai faktorok kihívásaira adott egyszerű válasz, nem pusztán az ezen kihívásokban megfogalmazódó követeléseknek a kiegyenlítés