Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
280 STIER MIKLÓS választásokhoz képest a szerzett mandátumok arányát tekintve rendkívüli veszteségeket szenvedett. (1925-ben még 71 helyet, 1930-ban már csak 16 helyet szerzett meg. Rassay ezzel szemben 1925-ben 8-at, 1930-ban 14-et!)2 5 Az 1931. évi országos választásokon -—jóllehet egymással választási paktumot kötöttek 1931 .június 3-án — a megszerzett mandátumok tekintetében még nagyobb eltolódást tapasztalhatunk a két párt között. A Rassay-párt 6, Vázsonyi 3 mandátumot szerzett.2 6 Azzal azonban, hogy a Demokrata párti Fábián Béla a választást követően (építve a Pest megyei és Budapest környéki befolyásra) önálló pártot alapított (Független Nemzeti Demokrata Párt néven), tovább gyengült a Vázsonyi-féle Demokrata Párt, s a parlamentben is mindössze két képviselője maradt. Az ellenzéki polgárság, főként a polgári értelmiség legradikálisabb pártja kétségtelenül az októbrista Országos Kossuth Párt volt.2 7 1931 nyarán — a választásokat megelőzően — röpiraton terjesztették a párt két vezetője (Rupert Rezső és Nagy Vince) által 14 pontban összegezett pártprogramot.28 Ez a program voltaképpen a legszerencsésebben ötvözte a liberális és demokratikus polgári ellenzék különböző irányzatainak legfontosabb és legdemokratikusabb követeléseit. A pártnak ez a programja, amely képes volt a demokrácia ügyét városon és falun egyaránt képviselni, amely szervesen egyeztette össze a meglehetősen kemény politikai és szociális követelményeket, s amely végül (egészében) valahogy tényleg 1918 októberére emlékeztetett, úgy tűnik, túlságosan is sok volt a 30-as évek eleji magyar társadalom számára. Míg 1926-ban a Kossuth Párt legalább 1 képviselőt tudott küldeni a Képviselőházba, most 1931-ben egyetlen mandátumot sem szerzett. Nagy Vince az előző ciklusban budapesti képviselő volt, most még fővárosi választóközönségét sem tudta megtartani a párt. Ebben kétségtelen nagy szerepük volt az államigazgatás manővereinek, a hatósági erőszaknak. Alapvető szerepe azonban annak volt, hogy a párt saját újraorientációja megvalósítása folyamán ellentmondásos szituációba került. Sikerült egyrészt többé-kevésbé egységes, korszerű és a valós problémák megoldását célzó programot kidolgoznia, s amikor immár tradicionálisnak mondható bázisától más rétegek felé orientálódott, szükségszerűen felvéve 25 Uo. 220. 20 A Demokrata Párt budapesti V., V. és VII. kerületi szervezetei — elsősorban személyi okokból — nem vettek részt a fúzióban, és Nemzeti Demokrata Párt néven, mint a Vázsonyi-párt igazi örökösei szerepeltek a választási küzdelemben. L. Márkus László i. m. 75. 27 A polgári pártok között elsőként alakult újjá, még 1919 őszén Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt néven. (Tagjai több irányból verbuválódtak: a Károlyi-féle Függetlenségi Pártból, Justh Gyula pártjából, Jászi Polgári Radikális Pártjából, a Kisgazda Pártból, néhányan még a Nemzeti Munakpártból is). 1924 tavaszán, amikor a függetlenségiek egy csoportja kivonult, s amikor a Giesswein halála után a Reform Pártban gyülekezett oktobristák magukat már egyre inkább Kossuth Pártnak nevezve fuzionáltak a Függetlenségi és 48-as Kossuth Pártban maradottakkal, a párt neve Országos Kossuth Párt lett, elnöke: Rupert Rezső, ügyeinek fő vivője: Nagy Vince, a fővárosban képviselője: Vámbéry Rusztem. (L. Nagy Zsuzsa: i. m.) 28 OL. BM. res. VII. 1931—2—5456
