Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
272 STIER MIKLÓS nak mutatkozott: megmaradt kormánytámogatónak, az Egységes Párt, 1932-től a Nemzeti Egység Pártja hívének, országos választások idején szavazó polgárának. A parasztság, a paraszti népesség a polgári átalakulás során rendkívül differenciált társadalmi képződménnyé vált, s ezt a politikai mozgás szempontjából az sem ellensúlyozhatta, hogy a paraszti sors, a paraszti életmód és szokások kétségtelenül alkottak valamiféle egységes, zárt jelleget, már csak annak következtében is, hogy az egész társadalom bizonyos fokig egységesen kirekesztette magából ezt a sajátos, múltat, népi hagyományt konzerváló, különálló világot. * Társadalomtörténeti értelemben is megkérdőjelezhető „paraszti társadalomról" beszélni, még akkor is ha a tőkés fejlődés sem volt képes teljesen megbontani és megszüntetni a parasztnépesség ezen — talán éppen társadalmonkívüliségéből is fakadó — egységét. A homogenitást jobban hangsúlyozó „paraszti társadalom" megjelölés ugyanis többé-kevésbé igazolható az életmódban, a szokásokban, a kulturális szférában, a hagyományok megőrzésében, de az alapvető viszonyokat vizsgáló gazdasági-termelési szférában már nem, s ugyancsak az eltéréseket karakterizálja a szociális rétegződés is. A gazdasági-társadalmi mozgást adott időszakban leginkább kifejező politikai szféra pedig már kifejezetten a valóságos egység hiányát tükrözi. Ez idő tájt a parasztságon belüli rétegek nem is voltak képesek arra, hogy valóságos érdekeiknek megfelelő, életképes, önálló politikai pártot hozzanak létre. Jellemző, hogy ugyanezen időszakban, 1931—32-ben, amikor tehát a paraszti tömegek nem is jelentéktelen részét tudták mozgósítani a különböző új, ill. régebbi pártok, a Magyarországi Kisbirtokos Szövetség saját szakosztályaként is képtelen volt megalakítani a Gazdaadósok Országos Szövetségét, amelyben pedig a válság következtében közvetlenül is „érdekeltté vált a falusi gazdanép". (Az országos gyűlést 1932. november 20-ra tervezték, Nagyatádi Szabó István budapesti szobrának leleplezése alkalmából „a gazdaadósságok rendezése és a gazdatársadalom többi életkérdése tárgyában".) A jelenség két szempontból is figyelemre méltó: egyrészt annak bizonyítéka, hogy a gazdasági nehézségek következtében beköszöntő politikai aktivizálódás ez időre már olyan fokúvá vált, hogy a korábbiakban egyébként legkevésbé mozduló, többnyire teljes mértékben a kormányzat mögé felsorakozó gazdák szervezkedése is napirendre került. Eredményes politikai szervező erővé azonban még a gazdasági nehézségek által olyannyira közvetlenül motivált elégedetlenségük sem válhatott. A parasztság differenciáltsága olyan tényező volt, amely — éppen a manipulációs lehetőségek egész tárházának kínálatával — a politikai mozgásban e társadalmi erő „szétspriccelődését" segítette elő. Másodszor pedig jelzi a magyar politikai élet egyik sajátosságát is. Az akció kibontakozását állami közbelépés akadályozza meg: a budapesti rendőrfőkapitányság nem engedélyezi az országos ülést, a közigazgatási
