Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 269 számára való biztosításával." A program foglalkozott emellett a mezőgazdasági szakképzés kérdéseivel is, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés minőségének emelése céljából. A Nemzeti Radikális Párt nem lett versenytársává a Kisgazdapártnak; mozgalma elszigetelt maradt, nem vált országossá. A paraszti — főként a szegényparaszti és agrárproletár — rétegek megzavarodott, és több, egyben egymástól merőben eltérő irányú mozgásba lendülésére — mögötte pedig a szociális feszítő erő megsokszorozódására — mutat az a tény, hogy bázisát képezik az ugyancsak a válságperiódusban éledő szélsőjobboldali radikális mozgalmaknak is. A számos — már német náci vagy olasz fasiszta mintára alakuló — párt között (1928: Nemzeti Szocialista Párt; 1931: Magyar Nemzeti Párt; ugyancsak 1931 őszén a Kaszáskeresztes Mozgalom elődjeként: Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt; 1932 nyarán: Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt; 1933: Magyar Nemzeti Szocialista Párt, Egyesült Nemzeti Szocialista Párt, Nemzeti Szocialista Csoport) számottevő tömegbázissal viszonylag jelentőssé Böszörmény Zoltán Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspártja vált, amelyből később a Kaszáskeresztes Mozgalom terebélyesedett ki. E pártok programjai, bár különböző követeléseket fogalmaztak meg, sok lényeges közös vonást tartalmaztak. Egyaránt bírálták a fennálló rendszert, s ideológiájukban közös volt a kommunista- és szocialistaellenesség, a felfokozott nacionalizmus, sovinizmus és az antiszemitizmus. Az agrárius eszmék jegyében propagandájukat demagóg földreform-követelések és egyfajta romantikus vagy kifejezetten retrográd antikapitalizmus jellemezték. A Böszörménymozgalom már indulásakor (1932) törekedett erősebb paraszti bázis kiépítésére. A földművesek földből való „ingyenes részesítését" követelte, s ennek érdekében azt, hogy „minden 500 kat. holdon felüli birtokot, amely nem két emberöltő óta van a tulajdonos birtokában, és családjának sem volt azelőtt hasonló nagyságú földtulajdona, ha ezt nem a magyar nemzet érdekében teljesített érdemeiért kapta tulajdonul bármikor is, továbbá az összes kötött birtokokat az állam sajátítsa ki". A program — természetesen — nemcsak a parasztság megnyerése végett hirdetett ilyen „radikális" követeléseket, hanem a legszélesebb középrétegek, az úri középosztály és a kispolgárság tömegeinek elhódítására is törekedett. A korai magyar nemzetiszocialista mozgalmak közül talán a leginkább másolta a német náci párt programját és jelszavait — nem is beszélve a teljes név-azonosságról. (NSDAP — Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt, ill. Böszörményi pártjának a neve: Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt). Emellett pedig a legmerészebben élt a szociális demagógia eszközeivel.13 Kérdésünk szempontjából ezen korai nemzetiszocialista mozgalmakból talán még az 1932-ben és 1933-ban alakult három agrárfasiszta párt, Meskó Zoltán Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspártjának (1932 nyara), a gróf Festetics 13 Egyesületek, egyletek. . . 142.; Szakács Kálmán: Kaszáskeresztesek. Kossuth Kiadó, 1963. 27.