Századok – 1986
Tanulmányok - Józsa Antal–Mucsi Ferenc: Kun Béla pályakezdése 227/II
234 JÓZSA ANTAL -MUCSI FERENC kolozsvári szociáldemokrata pártszervezet tagjaiként tevékenykedtek, de bizonyára magán az egyetemen is. Erre közvetetten utal például az 1905 januári parlamenti választások egyetemi előjátéka. Pisztori Mór, az egyetem professzora, egyetemi választási beszédében — többek között — arra figyelmeztette a szocialistákat, hogy az egyetemi gyűlésekre ezentúl „nem vörös zászlóval, hanem nemzeti lobogóval jöhetnek".2 2 A szocialista diákok budapesti szervezetének vezetői mindenesetre számon tartották Kun Bélát, sőt a Szabó Ervin baloldali ellenzéki köréhez tartozó — szintén szocialista diák — Vágó Béla 1905 júniusában Kun Bélát számításba vette az ellenzéki csoportosulás lehetséges tagjaként is. Az ellenzék feladatait elemző hosszabb levelében Vágó többek között így írt: „Egyébként azt hiszem, rövid időn belül két-három kitűnő erőt fogtok kapni: Strasser jogászt, dr. Lőwy Ödönt, s Kun Béla jogászt (ha Pestre megy), amely legutóbbiról, ki Kolozsváron tartózkodik, Lőwy csudákat mesél".23 Lőwy ekkor fiatal kecskeméti ügyvéd volt, a városi szociáldemokrata pártszervezet egyik vezetője. Kun Bélával való kapcsolatai tartósaknak bizonyultak: 1918—1919-ben a Vörös Újság segédszerkesztőjeként tevékenykedett. Lőwy elragadtatott véleménye bizonyára már ekkor személyes ismeretségen alapult, s tartalmazta Kun Bélának az egyetemen kívül, a város szociáldemokrata pártmozgalmában mind határozottabban kibontakozó dinamikus szerepének ismeretét is. Az utóbbiról még szólni fogunk, előbb azonban Kun Béla egyetemi éveinek egy másik vonatkozását, a fiatal joghallgató tevékenységének egy másik területét is meg kell említenünk. Annál is inkább szólnunk kell róla, mert együtt jelentkezett „pártmozgalmi munkájával", azzal olykor szorosan egybefonódva, máskor teljesen elválva tőle. Ez a tevékenység az újságírás volt. A századelő a magyarországi újságírás virágkora volt. A főváros csaknem 40 (!) napilapját a nagyobb vidéki városok, köztük Kolozsvár is napi négy-öt lappal követték. Ezek a politikai tekintetben többnyire meghatározott irányzatú lapok újságírók seregeit foglalkoztatták. Laphoz kerülni, „szerkesztő úrként" befolyásolni, vagy éppen irányítani a közvéleményt, ezáltal meghatározott hatalomhoz, vagy — kezdetben — legalább szerény kenyérkeresethez jutni — megannyi kezdő értelmiségi vágyálma volt. A nagy lapok vezető publicistái, a nagy lapoknak dolgozó neves írók, költők vonzó példaképek voltak a volontőrök számára; az újságírás „divatos szakma" volt ezekben az évtizedekben. A szakma elsősorban a „lapcsinálás" ismeretét követelte meg, s csak a legnagyobbak számára volt elérhető luxus, hogy saját politikai véleményüket képviseljék saját lapjukban. Az újságírók tömegei valójában „bérmunkát" végeztek, teljesítve a kiadó, a laptulajdonos üzleti vagy politikai 22 Újság. Kolozsvár, 1905. január 16. 23 Szabó Ervin levelezése. 2. 1905—1918. 78. Vágó Béla Szabó Ervinhez Budapestre. Kecskemét, 1905. június 15. 135. (Vágó kecskeméti születésű volt; ebben az időben szüleinél tartózkodott a városban.) Strasser József joghallgató, később ügyvéd, a magyarországi német szociáldemokrata agitációs bizottság tagja. Alpári Gyula követője, majd — szakítva a mozgalommal — a Pester Lloyd munkatársa.
