Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 15 tatását.5 1 Végül is II. Rudolf hajlandónak mutatkozott rá, hogy Brandeisben 1606. december 9-én a zsitvatoroki békét ratifikálja, és hogy követe, Teufel számára a megbízólevelet és az instrukciót kiállítsa, amelynek értelmében Teufelnek a vezíreknek adott ajándékok segítségével kell elérnie Konstantinápolyban Kanizsa visszaadását, és gondoskodnia arról, hogy Ali ,,qui vir equus et pacificus est" budai pasa maradjon.52 A „Votum A"-ról Prágában készíttetett számos nyomtatvány is mutatja, hogy egyelőre egyáltalán nem voltak elégedetlenek a tárgyalások eredményeivel.5 3 A hosszú és nehéz tárgyalások után úgy tűnt, hogy már csak hetek kérdése, hogy egy császári követség Konstantinápolyban I. Ahmed szultán udvarában a császári ratifikációsokmányt kicserélje a szultán békeokmányával. A portára küldött császári követség előkészületei a ,,Habsburg-testvérviszály '' jegyében Bocskai István 1606. december 29-én bekövetkezett halála alkalmat adott II. Rudolfnak és prágai tanácsadóinak, hogy felszólítsák Mátyást, tartsa vissza a ratifikált zsitvatoroki szerződést. Jellemző volt a császár ingadozó magatartására, hogy engedett a prágai udvar azon köreinek, akik mindig is a törökök elleni háború folytatását kívánták. Prágában — ahol változatlanul azon mesterkedtek, hogy a bécsi béke feltételeit ne tartsák meg, és Erdélyben folytassák az ellenreformációt — tárgyalásokat folytattak Bocskai utódlásáról, hogy Erdélyt ismét Habsburg-uralom alá vessék; ennek kapcsán Báthori Zsigmondban bíztak, és benne látták Erdély jövendő fejedelmét. Még mielőtt azonban eredményt hoztak volna ezek a tárgyalások, I. Ahmed szultán már megerősítette Rákóczi Zsigmondot az Erdélyi fejedelemségben.5 4 Ez a döntés bizonyos szempontból megfelelt Mátyás érdekeinek is, aki, hogy uralmát Ausztriában és mindenekelőtt a Királyi Magyarországon biztosítsa, a törökökkel megkötött béke mellett állt. Nem akarta veszélyeztetni a bécsi békét és a 51 Soranzo velencei követ jelentése Leitmeritzből, 1606. XI. 19. Budapest MTA Könyvtára Kézirattár. Dispacci Venetii. Steinwenter: Steiermark 169. sk. 52 A ratifikációs okmány latin eredetijének az isztambuli levéltárban kell lennie, de beható keresés után sem került elő. A szerző köszönetet mond Dr. Klaus Kreisernek, aki az okmány keresésében Isztambulban segítségére volt. A császári ratifikációs okmány kiadásaihoz vö. Bittner i. m. Nr. 172. 33. Az okmány német fordítása K. Nehring: Herberstein, 150—155. II. Rudolf megbízólevelének és instrukciójának az eredetije Bécsben HHStA Türkei 1,90c Fol. 64—66. Uo. Mátyás főherceg Teufel számára 1606. XII. 20-án kelt megbízólevelének az eredetije. 53 Vö. 36. jegyzettel. Nem tudjuk elfogadni Karl Vocelka: Die politische Propaganda Kaiser Rudolfs II. Wien, 1981. 314. felfogását, hogy a röplapok esetében Mátyás „ellenpropagandájáról" lenne szó. Uo. 437. QV 439-et az 1607. évre kell datálni, és Hubay: i. m. 93.-on lévő adataival kiegészíteni. 54 I. Ahmed athnáméja, Szilády Aron és Szilágyi Sándor: Török-magyarhoni államokmánytár. 1. köt. Pest, 1868. Nr. 3, 65—68. Bocskai végrendeletében Homonnai Bálintot jelölte meg utódjául, de a porta az erdélyi nemesség döntését ismerte el utólagosan, miszerint Rákóczit választották meg Erdély fejedelmévé.
