Századok – 1986

Történetirodalom - Történelmi atlasz a középiskolák számára (Ism.: Hahner Péter) 211/I

212 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь szimbolizáló „csigaház" primitív ábráját (fedőlap belseje) azonban kár volt átvenni az Atlas zur Geschichte (Leipzig, 1976) első kötetének elözéklapjáról; nem középiskolai, hanem általános iskolai atlaszba illene. Az új atlasz egyik legnagyobb érdeme abban áll, hogy színvonalas térképekkel szemléltet olyan történelmi jelenségeket is, amelyeket mind ez idáig „kényes kérdés"-ként kezeltek, vizuális ábrázolását kifejezetten kerülték: bemutatja a dualizmus-kori Magyarországot (34—35a), az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlását (40a) és az 1938—4l-es területvisszacsatolásokat (45a). Szemléletes, jól szerkesztett ábrák mutatnak be olyan bonyolultabb — középiskolások számára gyakran áttekinthetetlennek tünő — történelmi folyamatokat is, mint a Habsburg-birodalom kialakulása (26b), vagy a 19. századi Balkán politikai fejlődése (33a—b). Kitűnő ötlet volt önálló térképeken ábrázolni a Kárpát-medence régészeti lelőhelyeit (3), a térség hegy- és vízrajzát (14) és Hunyadi Mátyás birodalmát (18c). Az új atlasz szövegei magyarosabbá, az államok elnevezései pontosabbakká váltak: a megfelelő vonal már nem „Hadrianus alatt" (régi atlasz 4a), hanem „Hadrianus idején" jelzi a Római Birodalom határait (8a), „Asturiá"-ból (régi atlasz 5b) „Asturia—Leon Királyság" (9c), a 11. századi „Oroszország"-ból (régi atlasz 8a) „Kijevi Nagyfejedelemség" lett (13a), s a hasonló példákat még hosszan sorolhatnánk. A régi atlaszban Sziküón még a Sikyón nevet viselte, az új atlasz szerkesztői azonban már a megfelelő átírási szabályzat szerint rögzítették az ókori neveket. Sajnos, az ázsiai nevek átírásánál nem vették figyelembea Keleti nevek magyar helyesírása című, 1981-ben megjelent akadémiai kiadványt, s ragaszkodtak a hagyományos, angolszász eredetű írásmódhoz. (Pedig az atlaszt e kötet megjelenése után két évvel, 1983-ban fogadta el végleg a minisztérium, tehát lett volna még idő a módosításra.) így aztán Orissza, Rádzsputána, Maiszúr, Pandzsáb és Kjúsú helyett az új atlaszban is Orissa, Rajputana, Mysore, Punjab és Kyúshú olvasható. A nyomdatechnikai lehetőségek sajnos több térképészi elgondolásnak is megakadályozták a megvalósulását. Ennek egyik oka alighanem abban keresendő, hogy a térképeken a halványabb, „pasztellszínek" dominálnak, s csak az országhatárokat jelölik itt-ott „élesebb" színek. Hasonló módon kezelték a színeket'több világhírű történelmi atlasz készítői is (Atlas zur Geschichte, Leipzig, 1976; The New Cambridge Modern History Atlas, Cambridge, 1970 stb.) az ő elképzeléseiket azonban sikerült nyomdatechnikailag is megvalósítani. Az új magyar történelmi atlaszban azonban nem mindig sikerült felismerhetően elkülöníteni egymástól a színárnyalatokat (5b, 11b, 16b, 25c stb.), s ez néha olyan problémákhoz vezet, hogy Magyarország nemzetiségi térképén (34b) nem különböztethető meg egymástól a lengyel és az ukrán etnikumot jelző két szín. Valószínűleg célravezetőbb lett volna egymástól élesebben elkülönülő, „vadabb" színeket alkalmazni, mint ezt az Atlas Historique Larousse (Párizs, 1978), a dtv—Atlas zur Weltgeschichte (München, 1964) vagy a The Times Atlas of World History (London, 1978) szerkesztői tették. A színárnyalatok elkülönülését a domborzatok árnyékolással való ábrázolása (térképészeti szaknyelven „summerolás") is megnehezíti. Viszonylag kevés térképen van szükség arra, hogy a hegyvonulatok felismerhetővé váljanak, az atlasz készítői azonban akkor is ragaszkodtak a domborzat ábrázolásához, amikor ezzel megnehezitették (33a—b), vagy egyenesen lehetetlenné tették (20d) a fontos jelentéssel bíró színárnyalatok elkülönítését. Bármennyire is megnövekedett az új atlasz térképeinek száma a régihez képest, még mindig igen sok olyan történelmi folyamat sorolható fel, amely a magyar történelmi atlaszból hiányzik. Feltétlenül szükség lenne — hogy csak a legszembeötlőbb hiányosságokat említsem — a kereszténység terjedésének, a reneszánsz Itáliának, a porosz állam terjeszkedésének és az Amerikai Egyesült Államok 1783 és 1853 közötti területi fejlődésének ábrázolására, a nagy francia forradalom Párizsáról és Franciaországáról nem is beszélve. Nem tartozik ugyan az oktatás törzsanyagához, de egy történelmi atlaszból nem hiányozhat I. Justinianus Keletrómai Birodalma, a középkori Német-Római Császárság, Franciaország keleti határainak 17—18. századi változásai, a gyarmatosítás előtti Afrika, a középkori India és Kína sem. A 20. század eseményeinek megértéséhez valószínűleg nagy segítséget nyújtana a török birodalom felbomlásának, a spanyol polgárháborúnak, a két világháború közötti területi igényeknek és a megszállt Németországnak a térképe is. Az oly sokat emlegetett, a közhiedelem szerint három tengertől körülvett, 1370—82-es lengyelmagyar perszonálunió is megérdemelt volna egy térképes ábrázolást (legalább kiderült volna, hogy három tenger még ekkor sem mosta „partjainkat").