Századok – 1986

Történetirodalom - Sugár István: Lehanyatlik a török félhold (Ism.: Haraszti György) 196/I

200 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь A könyv szerint csak a bécsi udvar ellenállásán hiúsult meg, hogy 1685-ben 17 ezer Habsburg oldalra állt kurucból megszervezzék azokat a magyar alakulatokat, amelyeknek „.. .igen számottevő szerepük lehetett volna Magyarországnak a török uralom alól való felszabadításában". (77.). Az állandó magyar hadsereg körüli buzgalmáért Sugár még a .honáruló' Esterházy Pál számára is talál dicsérő szavakat. A kuruc nosztalgiák szellemében érthető, ha a tényekkel ellenkezik is. hogy II. Rákóczi Ferenc Törökországba érkeztének hírére „.. .az osztrák mundérba bújtatott magyar katonák egymást követően dezertáltak alakulataiktól, és szökdöstek a déli végekre, félreérthetetlenül jelezve azt, hogy a szabadságharc nemes eszméi a nép szívében-lelkében tovább éltek". (486.). A könyvön vörös fonálként húzódik végig (163., 184.,... 412., 475.,...) az a gondolat, hogy a megszálló katonaság erőszakoskodásai, párosulva az adóterhek mértéktelen növelésével és a protestánsok háttérbe szorításával, majd az új uralmi rendszer kiépülésével, az ország gyarmatosítását eredményezték. Bizonyítékul álljon itt a summázat a .Keserű epilógus' című zárófejezetből: „... a magyar nép mégsem tartozhat köszönettel, s nem gondolhat hálával a Habsburg-házra, mivel az osztrák uralkodóház katonai sikereivel hazánk rovására nagyhatalmi pozícióját kivánta a térségben megszilárdítani. A törökök felett aratott sorozatos katonai győzelmek következményeként épült ki a legyengült Magyarországon a Habsburg-rendszer... Ez az újjáépített hatalmi szervezet lett aztán a fokozatosan bevezetett gyarmati (sic!) rendszer alapja." (490.). A szűkkörüen nacionalista-függetlenségi nézetek mellett visszaköszönnek a könyvből a korai ötvenes évek leegyszerűsítő, osztályharcos tézisei is. Úgy tűnik. Sugár szerint a kuruc szemlélettel dúsított vulgármarxista séma ma is alkalmas a történelmi folyamatok leírására, magyarázatára. Előadásában az utrechti béke után „Nagy-Britannia — Gibraltár megszerzésével — Földközitengeri nagyhatalom lett, s ezzel szembekerült a török érdekekkel... A merőben átrendeződött európai erőviszonyok jegyében átmenetileg az angol diplomácia támogatta a török padisah igen gyenge lábon álló hatalmát, ugyanis fenntartása a legelőnyösebbnek és legcélravezetőbbnek mutatkozott az angol kereskedelem ... expanziójának érdekében". (Eltekintve a két állítás között feszülő ellentmondástól, az .átmeneti' támogatás mintegy kétszáz évig tartott. A valóság tükrében persze az is korrekcióra szorul, hogy Anglia mindig és mindenhol .nyíltan ellenséges magatartást tanúsított az Ottomán Birodalom elnyomott népeinek felszabadítási mozgalmával (sic!) szemben' (482.). Sugár úgy véli, az idegen érdekek magyarországi térnyerését az tette lehetővé, hogy az osztályérdekeit követő arisztokrácia, a klérus, a birtokos és hivatalviselő közép- és kisnemesség (360.) egyaránt behódolt a Habsburgoknak. „A korábbi törvények állandóan hangsúlyozták az önállóságot, most azonban a törvényhozók Pozsonyban már nem sokat törődtek vele, mégpedig azért, hogy annál inkább gondoskodhassanak saját osztályérdekeikről. Az 1687. évi törvénykönyvből szembetűnően domborodik ki az a törekvés, hogy a főurak gazdasági helyzete a nemesség és a nép széles tömegeinek rovására ugyan (sic!), de egyre szilárdabb alapot nyerjen." (184.). A fokozódó elnyomás ellen robban ki — írja Sugár — Thököly volt katonái vezetésével 1697-ben Hegyalján a parasztfelkelés. A lázadó parasztok az elfogott nemeseket soraikba kényszerítették. Ezek azonban az első adandó alkalommal elárulták a népet. A reguláris csapatok túlereje és az árulás okozta a felkelés bukását. De nincs semmi baj, a séma továbbra is érvényes: „A jobbágyság levonta veresége tanulságait, sa következő esztendők során iparkodott, hogy a az 1697-ben elkövetett hibákat kiküszöbölje." (366.). Eltekintve attól az apróságtól, hogy ekkora tudatossággal, mondjuk a munkásosztály, még kétszáz évvel később sem rendelkezett, a fenti állítás érdemben sem igaz, mivel a Rákóczi-szabadságharc a parasztok szemszögéből nézve nem az ,urak' ellen, hanem a velük való együttműködés jegyében aratta sikereit. Hasonló példák ad infinitum idézhetők, egy csokorra való még a könyv utolsó mondatában is található: „А XVIII. században, amikor a kontinens nagyhatalmai előreléptek (?), és kezdték maguk közt felosztani a földrészeket, a kulcsfontosságú kereskedelmi utakat s a természeti kincseket (?), amikor a túlnépesedő angol vidékek kezdték kitermelni (?) a gyáripart és a kapitalizmust (?), akkor Magyarország megfogyatkozott népe idegen uralkodóház önkényes uralma alatt (?) kezdte meg benépesíteni elpusztult falvainak egy részét, s emelt fedelet a török uralomtól megszabadult otthona fölé." (495.).