Századok – 1986

Történetirodalom - Sugár István: Lehanyatlik a török félhold (Ism.: Haraszti György) 196/I

196 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь SUGÁR ISTVÁN LEHANYATLIK A TÖRÖK FÉLHOLD Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1983, 495 I. 1986-ban ünnepeljük Buda visszafoglalásának 300. évfordulóját. A vár felszabadítása, ha nem is nyitánya, de tényleges fordulópontja és egyben szimbolikus betetőzése az oszmán hódítókat kiűző harcoknak. Háromszáz év távolából tudjuk, hogy a felszabadító háborúk (1683—1699, 1716—1718) — függetlenül történelmünk későbbi alakulásától — lehetővé tették a történeti országterület újjáegyesítését és Magyarországnak a közép-keleteurópai fejlődésbe való reintegrálódását. A felszabadító háborúk megítélése sem a kortársak, sem a kései utódok számára nem könnyú feladat. A törököt idegen fegyverek űzték ki, s a felszabadulást nyomon követte a partikuláris .magyar érdek'-ek hátérbe szorulása. Az ország egészét uraló Habsburgokhoz való viszony, amely maga is csak egy fontosabb ,viszony'-nak, a haladás és nemzeti függetlenség Európa e régiójában oly ellentmondásos kapcsolatának tükröződése volt, az elkövetkező harmadfélszáz esztendő magyar történelmének, mutatis mutandis történetírásának kulcskérdésévé vált. A régebbi irodalomban aulikus és rebellis, katolikus és protestáns, kuruc és labanc, kis- és nagymagyar stb. álláspontok — gyakran egymással is keveredve — csaptak össze, s nem alakult ki egységes felfogás az 1945 utáni történeti irodalomban sem. A korábbi nézetek új köntösben és új frazeológiával tovább éltek és hatottak. Csak a hatvanas évektől tör utat magának egy korszerűbb tudományos szemlélet, amely az újkori Magyarország történetét strukturálisan, európai összefüggésekben vizsgálja, megadva a társadalmi és gazdasági tényezőknek az őket megillető helyet. Az 1986-os évfordulóra számos új kiadvány jelent meg. Sugár István müve ezek sorában elsőül látott napvilágot. Az első fecskét megillető figyelemmel és reményekkel vártuk, hogy milyen anyagot hoz, hol és hogyan módosítja az eddigi képet, milyen új szempontokat vet fel stb. Sajnos e könyv — bocsássuk előre a konklúziót — nem váltja valóra a hozzáfűzött várakozásokat. Nem több az eseményeket pusztán időrendben, belső összefüggések nélkül, évkönyvszerüen tárgyaló, eredetiség nélküli kompilációnál. Szemlélete elavult és önellentmondásos, feldolgozási módja ahistorikus, adatai megbízhatatlanok. Rossz érzésünket csak fokozza, hogy nagy példányszámú, népszerűsítő műről lévén szó, a köztudatban meggyökeresedett téveszmék tisztázása és eloszlatása helyett épp ezek konzerválásához járul hozzá. Több évszázaddal korábbi eseményeket krónika-jelleggel feldolgozó összegzéssel szemben támasztott minimális elvárás az adatok korrektsége, megbízhatósága iránti igény. Korábbi munkáihoz hasonlóan Sugár sajnos ez alkalommal sem adja meg forrásait; más szerzőkre csak alkalomszerűen hivatkozik. Magyar auktorok esetében a megfelelő adatok több-kevesebb fáradsággal fellelhetők, de külföldi szerzőknél a nyomkövetés már jóval problematikusabb. (Egyébként — mint ez a szövegelemzésből kiderült — idegen szerzőkre Sugár az esetek túlnyomó többségében a szekunder irodalom alapján hivatkozik.) A felhasznált forrásokhoz hasonlóan ugyancsak hiányzik a könyvből az illusztrációk jegyzéke és lelőhelye; elmaradnak a név-, hely- és tárgymutatók is. Pedig a típushibák egyik csoportja a mutatók elkészítésével elkerülhető lett volna. Csak egyetlen példa. A bajor hadseregben szolgáló Kari Sereni (68., 210.) és Sereni (Serényi) János tábornok (96.) a látszat ellenére egy és ugyanazon személy: mindkét esetben a magyar származású, de teljesen elnémetesedett gróf Serényi János Károly tábornagyról, bajor titkos tanácsosról van szó. Helytelen a sorszámozás — többek között — I. Lipót fia és örököse, Károly főherceg esetében; az I. József halála után trónra került Károly e néven nem VI. az osztrák és IV. a német-római császári trónon. I. Lipóthoz hasonlóan (11.) III. Károly esetében is anakronizmus az osztrák császárságot említeni.