Századok – 1986

Történetirodalom - Obolensky Dimitri: The Byzantine Commonwealth Eastern Europe 500–1453 (Ism.: P. Gábor Ferenc) 165/I

166 TÖRTÉNETI IRODALOM A cím a mai Brit Nemzetközösségre emlékeztet bennünket, bár ilyen hasonlóságra a szerző sehol nem utal. Bizánc és Kelet-Európa mintegy ezeréves kapcsolatainak a története mégis arra vall, hogy földrajzi-gazdasági-politikai kényszerhelyzetek fokozatosan egyesítik a térség legkülönfélébb népeit egy bizánci eredetű kultúrában, tudatosan is vállalt világszemléletben és közös mentalitásban. Ennek ismerete pedig a mai Kelet-Európában is nélkülözhetetlen. A könyv első fele, alapos földrajzi bevezető után, területi tagolódásban mutatja be kb. az ezredfordulóig az eseményeket. Kelet-Európa népei a Birodalommal három, egymástól jól elkülönülő területen kerülnek kapcsolatba: a Balkán-félszigeten, a Szávától és Aldunától északra eső Kelet-Középeurópában, valamint a hatalmas kiterjedésű kelet-európai síkságon, mely a Duna torkolatától a Kaukázusig a Fekete-tengertől északra húzódik. Ezek közül csak az első, a Balkán, a bizánci reconquista eredeti célja. Az ókori Római Birodalom legitim örökösei sohasem adták föl egykor civilizált oikumenéjük visszahódítását a barbároktól, a régi Birodalom integritása a mindenkori realitásoktól függetlenül, politikai dogmaként erre kötelezte az újat. 1. Jusztiniánosztól II. Vaszilioszig(565—1018) Bizánc súlyos belső krízise, a különféle szláv és türk népek meg-megújuló támadása és kéretlen letelepedése illuzórikussá tette, de a legkevésbé sem érvénytelenítette ezt a dogmát. Ugyanennek alárendelten, a tulajdonképpen védhetetlen aldunai limes védelme érdekében, folytat a Birodalom lankadatlanul kezdeményező külpolitikát a keletközépeurópai térségben és a Fekete-tengertől északra. A Közép-Ázsiától Havasalföldig terjedő „sztyeppfolyosó" ugyanis mindig hozott meglepetéseket, melyeket legjobb esetben kifinomult diplomáciával, esetleg idejében érkező pénzzel vagy csak elkésett véráldozattal lehetett kivédeni. VII. (Bíborbanszületett) Konstantin híres műve a Birodalom kormányzásáról ezért nemcsak államelméletként fontos, hanem nélkülözhetetlen információkat is nyújt a kor minden, birodalmi szempontból jelentősebb népéről. A mi történelmünket sem kis mértékben befolyásolta, hogy 860 után Bizánc szoros kapcsolatba kerül a Kárpát-medencével. Ismeretes, hogy frank-bolgár harapófogóban Rasztiszláv morva fejedelem hosszútávú szövetséget keres a Birodalommal, a kor parancsára egy olyan európai integráció mellett dönt, mely az akkor legrangosabb kultúrával együtt a lehető legnagyobb politikai függetlenséget biztosítja a frank terjeszkedés tőszomszédságában. Bizánc válasza Kyrill és Method sokat ígérő szláv missziója. Ez ugyan hamarosan mind nagyobb akadályokba ütközik, mert 870-ben Rasztiszlávtól unokaöccse, Szvatopluk ragadja el a hatalmat (aki már Német Lajoshoz kötődik, és frank-bajor missziót támogat), de végül is a szláv apostoloktól elhintett magok a Balkánon vernek gyökeret. A frissen kereszténnyé lett Bulgária, majd később Szerbia és Oroszország a létrejött görög-szláv egyházi kultúrával túl tud lépni a Bizánci Birodalommal korábban föloldhatatlan politikai ellentéteken és katonai konfrontációkon. Ezután a balkáni görögök, bolgárok és szerbek nem egymás kizárásával, hanem együttes „nemzetközösségben" próbálják megvalósítani — igaz, minden uralkodó csak a saját vezetésével — a Birodalom integritását. Simeon, II. Vasziliosz, II. Aszen Iván, Dusán István így ugyanannak a hellenizált, többnemzetiségű állameszmének a megszállottjai, mely a Római Világbirodalom örökösének kívánja tudni magát. Mindez nem maradt hatástalan a Moráviát megdöntő magyarokra sem. Nemcsak Kyrill és Method missziójának nyomaival kellett találkozniuk a honfoglalás után, de legalábbis Method tevékenységéről közvetlenül és rokonszenvvel értesültek még 882-ben. Ennél lényegesebb azonban, hogy a balkáni kalandozásokban kifejeződő ellenségeskedés dacára a birodalmi kormányzat egyre újabb diplomáciai kezdeményezéseket tesz a magyarok felé, melyekhez mind rendszeresebb misszió is társul, a kapcsolatépítés bevált módszere szerint. Gábriel klerikus személyében (927 körül) ez a küldetés még nem válik szét, de mindenesetre előkészíti Bulcsu és Tormás konstantinápolyi látogatását 948-ban, mikor is Bulcsu megkeresztelkedik, patríciusi rangot kap császári keresztapjától. Bíborbanszületett Konstantintól és ezen a régóta kitaposott úton belép a bizánci nemzetközösség hierarchiájába. A Birodalom és az Egyház sikere azonban illuzórikusnak bizonyult ebben az esetben, mert a hazatért vezér megfeledkezett keresztségéről, megtámadta Bizáncot és több kegyetlen nyugati hadjárattal tette nevét rettegetté. A sors a Lech mezei csatában éri utói Vérbulcsut, ahol foglyul ejtik, majd Regensburgban kivégzik. A kitartó bizánci erőfeszítéseket, tudjuk, 952-ben mégis siker koronázza, amikor az erdélyi gyula keresztelkedik meg Konstantinápolyban. Ő is patríciusi ranggal tért vissza, sőt, valamiféle előzmények folytatásaképpen és betetőzésére magával hozott egy Hierotheosz nevű szerzetest, aki Magyarország első