Századok – 1986

Történetirodalom - Erdélyi István: Az avarság és kelet a régészeti források tükrében (Ism.: U. Kőhalmi Katalin) 163/I

164 TÖRTÉNETI IRODALOM 3) végül megkísérli annak a megállapítását is, hogy melyek az avar kultúrának azok az elemei, amelyekhez nincs, vagy egyelőre nem ismeretes keleti párhuzam, mi tehát az, ami ismeretlen eredetű, belső fejlődésű vagy az európai környezetből eredeztethető. E munkálatok elvégzéséhez nagy segítségére volt a szerzőnek saját szovjetunióbeli és mongóliai ásatási tapasztalata, valamint az a rendszeres kutatómunka, amelyet ez országok régészeti gyűjteményeiben végzett. Az avar régészeti hagyaték keleti párhuzamainak a bemutatásánál a szerző kétféle szempontot érvényesít: részben földrajzi elhelyezkedésükben ismerteti a leletegyütteseket, részben tárgycsoportok vagy bizonyos technikai eljárások, vagy rituális szokások alapján csoportosítja őket. Elsősorban földrajzi szempontok érvényesülnek a 4. fejezetben (Avarok és bolgárok, 20—26.) a boriszovói leletek bemutatásánál, amelyeket az utriguroknak tulajdonítanak; az 5. fejezetben (Avarok és keleti szlávok, 27—29.), ahol a kriloszi és martinovkai kincsleleteket tárgyalja, valamint a 6. fejezetben (A perescsepinai lelet és az avarkori leletek keleti kapcsolatai, 30— S3.), ahol a cimben szereplön kívül a vele rokon jaszinovai, glódoszi, zacsepilovkai, voznyeszenszki, novopokrovkai, továbbá a tomszki, távolabbi szibériai és belső-ázsiai együtteseket írja le. Túlnyomóan földrajzi szempontú a 7. fejezet is (Éremmel keltezett avarkori kincs- és sírleletek a Szovjetunió területéről, 54—58.), amelyben többek között a sztreleckajai és galiati leletekről szól. Végül a honfoglalás előtti magyarság szempontjából is érdekes területek avarkori leleteit vizsgálja a 10. fejezetben a „Káma vidéki avarok" (104—117.) brodi, nyevolinói, gyemjonki polom-i és gorbunjatai temetői, all. fejezetben az „Ősmordvin temetők tanúvallomásai"-t (118—123.) a Cna völgyi, Krjukovo-Kuzsnoje-i és Jelizavet-Mihajlovka-i leletegyúttesek alapján, a magyarországi késő avarkori régészeti emlékanyag és a nevezetes Szaltovo-Majackoje-i kultúrák összefüggéseit pedig a 14. fejezetben (150—153.). Tárgyi csoportosítás, illetőleg bizonyos rítusok vagy technikai eljárások képezik a rendezés alapját a következő fejezetekben: „Avarkori bizánci pénzforgalom a Kárpát-medencében" (59—62.) címmel a 8. fejezet a bizánci aranyérmék utánzatainak előfordulásait sorolja fel; a 16. fejezet (Néhány megjegyzés egyes avarkori fa- és fémtárgyak analóg keleti készítési technikájáról, 158—160.) mai néprajzi párhuzamok segítségével tárja fel a kard, a tőr, a nyereg, a jurta a nyílvesszők és ötvösmunkák valószínű készítésmódját az avaroknál; a 9. fejezet, amely az „Avarkori lovassírok keleti párhuzamai"-nak (63—103.) igen lényeges kérdését tekinti át, egyben visszanyúlva a legelső lovastemetkezésekig, mégpedig temetkezési típusok szerint; a kancsó-, kulacs- és korongolt sárga edényleletek kapcsán szól hozzá a 17. fejezet az „Avarkori kerámia keleti kapcsolatainak kérdéséhez" (161—165.); a 18. fejezet „A magyarországi avarkori ékszerek egyes keleti párhuzamait" (166—171.) főként a fülbevalók, varkocsdíszek és mellboglárok példáján, a 19. fejezet „Az avarkori védő- és támadófegyverek némely elemének keleti párhuzamai-t (172—181.), végül a 20. fejezet a „Magyarországi avarkori rovásírásos emlékek keleti kapcsolataidnak (182—185.) a kérdéseit vizsgálja. Befejezésül, egyik csoportba sem sorolhatóan, a szerző külön fejezetet szentel a „Nomád társadalom — avar társadalom" problematikájának, valamint annak a kérdésnek, hogy „Mit nem hozott magával az avarság keletről?" A munka értékelésénél feltétlenül ki kell emelni, hogy az eddig közöletlen leletegyüttesek és illusztráló anyagaik bemutatása a művet hézagpótlóvá teszik. Nem szerencsés azonban a tárgyalás során a kétféle szempont keveredése. Ebben a vonatkozásban nem azt érzem zavarónak, hogy a kétféle rendezési elv következtében sok az átfedés, illetőleg az ismétlés, hanem inkább azt, hogy a másféle szempontokat érvényesítő fejezetek sorrendje nem magától értetődő, s így megnehezíti a gyors tájékozódást és a szerző koncepciójának megértését. Míg az említett hiányosság a szerzőt terheli, egy másik, súlyosabb probléma nem neki róható fel. Történetesen jelen voltam, amikor az akkor külföldön tartózkodó szerző először vette kézbe a kinyomtatott müvet, s rögtön fel is sóhajtott, hogy ennek tíz évvel ezelőtt kellett volna megjelennie! A kiadói-nyomdai átfutás lassúsága miatti bosszúság esetünkben igencsak indokolt volt, hiszen az avar kutatások területén abban a tíz évben, amely elsuhant a kézirat felett, igen sok minden történt, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. Megindult az avarkori temetők anyagát publikáló sorozat 1975-től (Cemeteries of the Avar period in Hungary), valamint Szádeczky-Kardoss Samu fordításában „Az avar történelem forrásai"-nak kiadása az Archeológiai Értesítő lapjain 1978 óta, az újabb ásatásokról nem is szólva. A késedelmes kiadás