Századok – 1986
Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I
hl búza, esetleg 32 hl bor. Száró tehát az előző görög szállítmányokhoz képest jelentősebb mennyiségben és értékben hozott fel prémet a balkáni tájakról. Az adatokat áttekintve megállapítható a görögök rangsora a szállítmányok mennyisége és értéke alapján. Az első helyen a pesti Száró szűcs áll 10 denk, azaz 750 kg (34%) áruszállítmánnyal, összes vámja 1155 akcse (40%). Ö a három évben 4 alkalommal járt árufelvásárló úton a déli területeken. Neki volt tehát a legnagyobb forgótőkéje a hat görög szűcs közül; feltehetően ez lehet az alapvető magyarázata annak, hogy éppen ő tartott ki a legtovább Pesten. A második helyre Kodzsu került, az egyetlen ismert budai görög szűcs. Áruszállítmánya 10 denk, azaz 750 kg (34%). Vámja 950 akcse (33%). Ő három utat tett meg; éppen annyi prémet szállított Budára, mint Száró Pestre, de kevésbé jó minőségűt, ezért kevesebb vámot kellett fizetnie. A harmadik helyen Atnir állt a maga 4 denk, vagyis 300 kg (14%) árujával. Vámja 250 akcse (9%). Ő már jóval kisebb tőkével rendelkezett, mint az első két szűcs, és csak egy ízben járt a Balkánon, 1571-ben. Száró, Kodzsu és Atnir bonyolította le tehát a hat görög szűcs áruforgalmának túlnyomó részét, 82 százalékát. Dimo, Komne és Petre árufelhozatala és forgótőkéje együttesen is nagyon kevés, külön-külön pedig egészen elenyésző volt. Az intenzív távolsági kereskedelmi viszonyok érzékeltetésére, példaképpen megemlíthetjük, hogy az egyik budai mohamedán nagykereskedő, az előnevéből következtethetően Mekkát és Medinát is megjárt Hadzsi Iljász rendzsber 1571. november 18-án egyetlen felvásárlóútján 14 denk gyapotot, 2 denk bagazia posztót, 4 denk papucsot, 1 denk vedenicse posztót, 3 denk talpbőrt, 1 denk másféle minőségű bagaziát és 9 denk borst hozott fel a Balkánról, mely után 2000 akcse vámot fizetett Budán.192 Tehát a hatalmas forgótőkével rendelkező mohamedán távolsági kereskedő, aki feltehetően élénk üzleti összeköttetésben állott az ázsiai török, arab és más iszlám vallású üzlettársaival, egyetlen útján több árut (34 denket) szállított a magyarországi vilajetszékhelyre, mint a hat görög szűcs 11 felvásárlóútján együttvéve! Számtalan hasonló példát idézhetnénk még a budai vámnaplókból; megállapítható, hogy bár a vagyontalan magyar rájákhoz képest a pesti és budai görögök tehetőseknek számítottak, ám az igazi, hivatásos távolsági nagykereskedőkével nem vethető össze áruforgalmuk, pénztőkéjük. összegezés gyanánt megállapíthatjuk, hogy a különféle török források közül az adódefterek és a vámnaplók egyaránt alkalmasak a 16. századi hódoltság görögkeleti népességének, s ezen belül a görögöknek a kimutatására. Az eddig ismeretes török források szerint a budai szandzsákban Ráckevén, Pesten és Budán éltek görögök a 16. században. A defterek tanúsága szerint a görögkeleti polgári népesség központja Ráckeve szultáni hászváros volt, ahol sok adat utal a korabeli görög diaszpóra társadalmi és kulturális jelentőségére. Budán és Pesten a 16. század derekán tucatnyi görög család lakott, akik elsősorban iparűzésből, szűcsmesterségből éltek, s a 192 Ld. a 160. j., 82. 11 Századok 1986/1
