Századok – 1986

Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I

Fenyvesi László A BUDAI SZANDZSÁK GÖRÖGKELETI KÖZPONTJAINAK GÖRÖG DIASZPÓRÁJA A 16. SZÁZADBAN 1. A budai szandzsák görögkeleti centrumai A 16. századi források és a hódoltsági görögök A magyarországi görögök múltjának egyik kevéssé ismert fejezete a hódoltsági görögség története.1

Buda 154l-es megszállásával Magyarország középső harmada másfélszáz évre oszmán-török uralom alá került, s noha találhatók utalások arra, hogy a hódoltság kereskedelmi-ipari életében fontos szerepet játszottak a már régebben itt élő, illetve a mohamedán hódítókkal a Balkánról felszivárgó görögkeleti vallású rácok s görögök, de összefüggő, részletes források eddig még nem kerültek elő, s így a 16— 17. századi hódoltsági görögök életéről, tevékenységéről vajmi keveset tudunk.2 A magyar, latin, görög és cinll betűs források hiánya, szűkszavúsága magyarázza a pesti görögökkel kapcsolatos alábbi véleményt is: „... a török állampolgárságú görögöket a török hatóságok nem tartották nyilván, ezért nem maradtak írásos adatok a görögök 1 „A török uralom elején még jórészt magyar tőzsérek és török kereskedők bonyolították le az áruforgalmat. Csakhamar átvették azonban tőlük a kereskedelmet a görög kereskedők. Az elkényelmesedő törökök örömmel fogadták és védelembe vették a görögök tevékenységét, így azok nem is szorultak felsőbb szultáni privilégiumra. A hódoltsági területen annyira megnőtt a görögök száma, hogy azok kezdtek átjárni a királyi területre, sőt Erdélybe is, amint ezt az ottani XVII. századi adatok bizonyítják. A görög kereskedőknek a hódoltsági területen való működéséről igen kevés adatunk van s inkább csak vissza lehet következtetni a görögöknek a királyi területen való megjelenéséből." (Füves Ödön: A görög kereskedők megjelenése Pesten — Antik Tanulmányok, 1972. 19. k. 1. sz. 229. — A szerző alapvetően helytálló értékelését az alábbiakkal egészítjük ki: 1. A török források adataiból megállapítható, hogy a görögök nem „csakhamar" az 154l-es magyarországi hódításuk után, hanem csupán a 17. század első évtizedeitől, a hódoltsági időszak második felében vették át a mohamedánoktól és a magyaroktól a kereskedelmet, a tőzsérkedés (marhaexport) kivételével; 2. A török államapparátus vezetői a hódoltság területén gyakorta megforduló balkáni nagykereskedők közül csak a „latin" névhelyettesítővel emlegetett raguzai (dubrovniki) dalmát kalmárokat látták el privilégiumlevelekkel, a 15. század második felétől. Erről ld. bővebben: Mészáros (Fenyvesi) László: Der Handelsverkehr der slawisierten „Latini" aus Ragusa in den Ofner türkischen Zollbüchern (1550—1580) = Studia Slavica, 1978. 24. tom. 1—2. fasc. 177—186.) 2 Füves Ödön a 16. századi hódoltsági görögökről egy adatot említ: Lubenau német utazó 1587-ben Ráckevén a görögkeleti templomban öt görög könyvet látott. Az adatot Somogyi Árpád művészettörténész munkája nyomán idézi (Kunstdenkmäler der griechischen Diasporen in Ungarn. Thessaloniki, 1970. 14.) — Megjegyzendő, hogy a primer forrás, Lubenau naplója csupán szám nélkül, görög könyveket említ. (Beschreibung der Reisen des Reinhold Lubenau. Hrsg. von W. Sahm. Königsberg, 1914. I. t. 87.)