Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
6 KARL NEHRING „magyar király"-nak adta át a kardot és koronát.1 3 így Gallo Budáról döntő eredmény nélkül tért vissza; de észrevette, hogy a törökök elvileg érdekeltek a béketárgyalások folytatásában. Ebben az értelemben mindkét fél kijelölte az elkövetkező tárgyalások kereteit. Már 1606 januárban értesítette Ali pasa és Habil efendi Caesar Gallo 14 császári tolmácsot, és ezt követően hamarosan Alsó-Ausztria kapitányát, Adolf von Althant is,15 hogy a szultán megadta a teljhatalmat a béketárgyalásokra, azonban a császáriaknak egyetlen várat sem lehet visszaadni. Közben megérkezett Győrbe Althanhoz Ahmed Kahya, Ali pasa helyettese, és felszólította a császáriakat, hogy — miként ez addig szokás volt — küldjék el biztosaikat a portára a béketárgyalások folytatására. De Althan felismerte, hogy a törökök ezzel szándékosan gyengíteni akarják a császáriak tárgyalási pozícióit, és ragaszkodott Caesar Gallo tárgyalási eredményéhez, melynek értelmében már megegyeztek abban, hogy a tárgyalásokat valahol Komárom és Esztergom között folytatják.16 A törökök azonban a császáriakkal való tárgyalásokat elhúzták, hogy kivárhassák a Bocskai és II. Rudolf közötti tárgyalások eredményét. Másrészről pedig felül kellett vizsgálni a teljhatalmat, amit Ali pasa a béketárgyalásokra a szultántól kapott. Itt világosan megmutatkozott a császári tárgyalófél egyik gyengesége, amennyiben Bécsben és Prágában a törökökkel való tárgyalások folyamán külföldi tolmácsokra voltak utalva. Ezek többnyire Itáliából, Dalmáciából és a Levantéból jöttek, és tapasztalataikat részben Konstantinápolyban szerezték. Caesar Gallo mellett a császári diplomáciának a törökökkel való érintkezésben tolmácsként a genovai Andrea Negroni,17 a székely Illésy János, aki korábban Bocskainál szolgált, az örmény Giovanni Pietro Damiani18 és Gregorio Nicolo ragusai futár állt rendelkezésére. Mivel az Ausztria és a porta közti kapcsolatokban a békefeltételeket azelőtt lényegében a szultán diktálta, Bécsben eddig kevés súlyt helyeztek saját tolmácsok képzésére, annál is inkább, mivel Magyarországon a török közigazgatással történő levelezés is magyar nyelven folyt.1 9 Eltekintve a megvesztegethetőségüktől és attól, hogy tényleges nyelvismeretüket nem tudták felülvizsgálni, a tolmácsok megbízhatóságát kérdésessé tették ráadásul 13 Majláth Béla: Gallo Caesar követsége Ali budai pasánál 1605-ik évben. Századok, 16(1882). 567—570. old. Ha Bocskai ezt a kinevezést azzal is utasította vissza, hogy Magyarországnak van már királya, a porta és Ali pasa ezután is a „Rex Stephanus" címmel illette. Bocskai halála után Mátyás a töröktől adott koronát a bécsi kincstárba vitette; ma is ott van. 1< Wien HHStA Türkei I, 89b Fol. 28, 1606. 1. 26. 15 Uo. Fol. 33 sk„ 1606. 11.1. 16 Uo. Fol. 136 sk. Althan Ali pasához 1606. II. 29. és Fol. 138. sk. Caesar Gallo Mátyás főherceghez, 1606. II. 25. 17 Neck: Andrea Negroni 178 sk. 18 A források Damianit Petrus Armenus, ill. örmény Péter néven is említik. 19 A levelezést részben kiadta Takáts Sándor: A budai basák magyar nyelvű levelezése (1553—1589) Bp. 1915. és Gustav Bayerle: Ottoman Diplomacy in Hungary, Letters from the Pashas of Buda (1590— 1593). Bloomington, 1972.
