Századok – 1986
Történetirodalom - Csetri Elek: Kőrösi Csoma Sándor (Ism.: Trócsányi Zsolt) 1161/V–VI
1161 TÖRTÉNETI IRODALOM A címben jelzett második fontos kérdéskörrel, a paraszti földhasználat problematikájával a negyedik fejezetben foglalkozik. Az elemzés itt — talán terjedelmi korlátok miatt is —jóval visszafogottabb, mint az előző részekben. A szerző felhívja az olvasó figyelmét a nyugati és keleti belorusz területek között kialakult fejlődési eltérésekre. A keleti vidékeken pl. a 18. század második felében is a termény és pénzjáradék, míg nyugaton a robot dominált. A 19. század elejétől az inventáriumok alapján keleten is jelentős változás mutatható ki : a teleknagyság a földesúri üzemek területének növekedése miatt rohamosan csökken (fele, harmada lesz a korábbinak) s egyúttal itt is növekszenek a robotterhek. Kozlovszkij nagy érdeme, hogy a tárgyalt időszak (kb. 100 év) levéltári forrásainak gazdag tárházát mutatja be az olvasóknak. Figyelmet érdemel gondosan alkalmazott forráskritikája is, amire a litván, lengyel és orosz területek összeírásainak párhuzamos felhasználása kényszeríti. Nem lebecsülendő nehézséget hidal át, amikor a Lengyelország 18. századi felosztásai során különböző államok fennhatósága alá került területek eltérő társadalmi fejlődését mutatja be. A monográfia sikeresen ötvözi a szerző saját eredményeit a szovjet történeti feldolgozások konklúzióival. A nemesi földbirtoklás és a paraszti földhasználat, valamint a 18. század második és a 19. század első felének elemzése között mutatkoznak ugyan bizonyos terjedelmi eltolódások az előbbiek javára, de ez nem zavarja az általános kép megbízhatóságát. Az olvasó számára legfeljebb az lehet elgondolkodtató, hogy vajon a birtokos osztály rétegződésének a jobbágycsaládok száma-e az egyetlen mutatója? Ezen kívül ugyanis a szerző nem használ más összevetési alapot. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a különféle módszerekkel készült összeírások általa korrigált számadatai miatt a táblázatok adatsorai csak tendenciák jelzésére alkalmasak. Kozlovszkij munkája mindenesetre egyaránt hasznos útmutató mind a korszak kutatója, mind az érdeklődő olvasó számára. Csak sajnálni lehet, hogy a kötet — alacsony példányszáma miatt — csaknem kizárólag a szük szakmai közönség ismerheti meg. Papp Klára CSETRI ELEK KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR Kriterien, Bukarest, 1984. 257 o. Az 1984-i Körösi Csorna Sándor-bicentennáriumra készült ez a kötet. írója, Csetri Elek évtizedek óta egyik vezető alakja az erdélyi magyar történettudománynak. Munkásságába, amely elsősorban a 18—19. századi Erdély történetével foglalkozik (tanulmányok hosszú sorával, jelentős források publikálásával vagy — oktatási, közművelődési érdekű — republikációjával), szervesen illeszkednek be Körösi Csorna Sándor-kutatásai. Az 1960-as években Csorna élettörténetére, göttingai útjára vonatkozó adalékokat közölt, a 70-es évek végén születési évét és származását vizsgálta, majd nagy monográfiában ismertette Körösi Csorna Sándor ifjúságát, szellemi és morális alkata kialakulásának legfontosabb éveit. Kutatói bravúr volt az a könyv: a Kőrösön gyerekeskedő Csornáról közvetlenül semmilyen forrás nem szól, az enyedi diákról is csak pár soros, jórészt sablonos vagy épp ellentmondó említések. E köré a féloldalon is elférő közvetlen forrás köré építette fel Csetri a gyermek és ifjú Csorna világát mindabból, amit családjáról, szülőfalujáról, ottani iskoláztatásáról, az enyedi kollégium rendjéről, diákéletmódjáról, Csorna jelesebb (s ezért neki irányt mutató) professzorairól, göttingai tanulmányairól össze lehetett gyűjteni — úgy, hogy közben a Csoma-kép elhihető legyen. Indokolt volt hát, hogy Erdély magyar történészei közül б vállalja azt a feladatot, hogy a bicentennáriumon emléket állít az erdélyi magyar szellemi élet egyik nemzetközi büszkesésének. Emléket elsősorban a szélesebb olvasóközönség számára. Csetri, példás szerénységgel, maga írja könyve bevezetőjében: „Körösi életének igazi alkotószakasza a tudomány két sajátos szakterülete: a
