Századok – 1986

Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I

112 A. N. SZAHAROV események olyanok voltak, hogy feljegyzésük a legősibb krónikákban előnytelen lett volna a nagyfejedelem hatalma, az uralkodó dinasztia szempontjából. Bizonyos mértékig ezt a hiányt pótolja a 12—13. századi magyar anonim krónikás híradása, amelynek forrása a 9. század kezdetén lejátszódott orosz—magyar háború 11. századi lejegyzése.2 A krónikaíró elmeséli, hogy a nomád magyarok, miközben nyugat felé vonultak, hogyan jutottak el a kijevi területekre, és hogyan „akarták maguk alá rendelni az oroszok királyságát". A kijevi nagyfejedelem úgy döntött, hogy megütközik a magyarokkal. Eléjük ment, de a magyar Álmos vezér csapatai megverték. Álmos katonái az oroszokat egészen Kijev falaiig üldözték, ahol azok a bástyák mögé húzódtak. A továbbiakban a krónikás közli, hogy a magyarok „meghódoltatták az oroszok földjét", bár magának a szövegnek az előadásmódjából látható, hogy nem meghódoltatásról van szó, azaz nem a meghódított területek huzamos ideig tartó birtoklásáról, hanem a jövevény hódítók tipikus cselekedeteiről az idegen országban. Ugyanez jellemezte például az oroszok 860, 907, 94l-es évi támadásainak menetét Bizáncba, a 9—10. századi hadjáratait a Kaukázuson túlra, vagy a bolgárok hadjáratait az oroszok háborúival egyidőben a 8—9. századi Bizánccal szemben stb. A magyarok „elfoglalták" az oroszok „birtokait", más szóval elfoglalták a közel fekvő területeket, majd pedig megostromolták Kijev falait. Az oroszok békét kértek, és követségük megjelent Álmos táborában. A magyarok túszokat és évi 10 ezer márka adót kértek a Kijevi Rusztól, valamint élelmiszert, ruhát és más szükséges holmikat. Az oroszok elfogadták ezeket a követeléseket, de a maguk részéről azt kérték, hogy a magyarok hagyják el az orosz területeket. A krónikás azt írja, hogy Álmos megtanácskozta az előkelőkkel, és a magyarok „teljesítették az oroszok fejedelmeinek a kérését, és békét kötöttek velük". A továbbiakban az évkönyv írója még egyszer megjegyezte, hogy „Álmos vezér" és az ő főurai, miután elfogadták az oroszok javaslatait, a „legszorosabb békére léptek velük".3 így, az eldöntetlenül végződött harcok után, az oroszok „békét kötöttek a magyarokkal", melynek alapja egy sor kérdésben a felek közt történt kölcsönös megállapodás volt, elsősorban pedig az oroszoknak a magyarok számára fizetendő éves pénzadó. Erről a „békéről" és a 9. század végi és a 10. század elejei orosz—magyar 2 Jelen cikkben egy magyar krónikás — a 10. századi orosz—magyar kapcsolatoknak szentelt — feljegyzésének orosz nyelvű fordítását használom fel, a fordítás V. P. Susarin műve (Ld. Susarin V. P. i. m. 135—144). (A cikk szerzője itt csak azt közli, hogy egy 12—13. századi anonim krónikás adataira, pontosabban annak orosz fordítására támaszkodik. A kérdéses szöveg azonban nem egyéb, mint Anonymus „Gesta Hungarorum"-ának azon fejezet, amelyik a „de pace inter ducem et ruthenos" címet viseli. Anonymus latin szövegének facsimiléje a Magyar Helikon gondozásában 1975 óta könnyen hozzáférhető! A ford, megjegyzése.) 3 Susarin V. P.: i. m. 132, 137—141.