Századok – 1986

Beszámoló - „Mogersdorf” Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion; Celje 1896. június 30–július 4. (Stier Miklós) 1129/V–VI

BESZÁMOLÓ 1131 működtetése. Vándorlásának útvonala és ideje: 1575—80 Laibach (Ljubljana), 1580—81 Graz, 1582—85 Németújvár (Güssing), 1585—87 Varasd (Varazdin), 1587—89 Monyorókerék (Eberau), 1589 Németújvár, 1590—92 Monyorókerék, 1592—93 Siez (Deutsch-Schützen), 1595—97'Németújvár, 1598—99 Keresztúr (Deutsch-Kreutz), 1600 Sárvár, 1601 Keresztúr, 1602 Sárvár, 1603—1605 Keresztúr. (Az általa bejárt út pontosan a Szimpozion által vizsgált öt mai területi egységen át haladt: Szlovéniában kezdte, Stájerországon át ment a mai Burgenland területére, ahol a legtöbb időt töltötte, de működött Horvátországban és a mai Vas megyében is.) Sokan úgy vélték, hogy Manlius csupán vándornyomdász volt, aki munkát keresve változtatta sűrűn működése helyét. Ezzel szemben az előadó Manlius nyugtalan természete mellett vallási meggyőződésének konfliktusaiban kereste a magyarázatot. Manlius a reformáció Luther által képviselt irányzatát vallotta magáénak, így gondot jelenthetett számára, hogy az ekkor inkább a kálvini vonalhoz tartozó Batthyánycsalád felfogásához kellett igazodnia. Más famíliáknál (Zrínyiek, Erdődyek) tett próbálkozásai után az egyértelműen lutheránus Nádasdyak oltalma alá helyezte magát 1598-ban. Kiadványainak jelentős része természetesen a mindenkori patrónusa által képviselt vallási álláspontot tükrözte, de irodalmi szemponból elsősorban magyar és szlovén nyelven közreadott kötetei jelentősek. Különösen fontosak a verses magyar széphistóriák. Megjelentette ezeket annak ellenére, hogy — mint maga egyik nyomtatványában megjegyezte — élete végéig nem volt képes elsajátítani a magyar nyelvet. Franz Probst professzor (Eisenstadt) „A burgenlandi nyomdászat a 16. és 17. század közepén és hatása a pannon kultúrára" címmel tartott ugyancsak élénk érdeklődést keltő előadást. A mai Burgenland területén a 16. századtól a 17. sz. közepéig keletkezett nyomtatványokból alig valamivel többet mint százat ismerünk. Aligha túlértékelhető azonban az a szellemi áttörés, amelyet könyveikkel Johannes Manlius, Emmerich Farkas, Matthäus Bemard és Johann Wechelius protestáns nyomdászok, vagy akár a ferencesek ellenreformációt szolgáló nyomdája Wimpassingben, illetőleg a szintén katolikus David Krausz könyvnyomtató műhelye Loretóban idéztek elő. A magyarországi reformáció nemcsak vallásos jellegű, hanem társadalmi és nemzeti mozgalom is volt, amely anyanyelvű irodalmat követelt, hogy terjedhessen és megnyerhesse az egyszerű embereket. Burgenlandban viszont még mindig hatott a több évszázados európai hagyományokkal rendelkező latin nyelvű irodalom. Az innen származó nyomdatermékek jó egyharmada a 16—17. században újlatin nyelvű, s erősen kapcsolódik a humanista mintákhoz. E hagyomány is hozott azonban valami újat: a saját, a hazai újlatin nyelvű irodalom jelentkezését. Az újlatin nyelvű irodalomnál is jelentősebb azonban e terület irodalmának nemzetiesítése. Alig néhány évtized alatt a burgenlandi nyomdaközpontokban létrejönnek a burgenlandi horvátok önálló irodalmának az alapfeltételei (Mekinic—Pythiräus), s ennél még erősebb hatása van a magyar nyelvű irodalom kibontakozásának, amely ugyan távolabb, Magyarországon és később, a 19. századra éri el kiteljesedését. Az előadó által tanulmányozott, Nyugat-Magyarországon működő könyvnyomtató műhelyek nyomtatványainak több mint a fele magyar nyelven íródott, s olyan protestáns gondolatokat és eszmeiséget tartalmaztak, amelyek ezen a területen meghatározták a reformáció terjedését. Az itt nyomtatott irodalom nem volt elszigetelt. Az újlatin és a német nyelvű nyomtatványok alapján megállapítható a „Nyugattal" való kapcsolat, a magyar irodalom terén pedig világos kapcsolata a központi magyar irodalommal. A Bibliát, amely eddig az egyház és a teológusok ellenőrzése alatt állott, lefordították a nép nyelvére. Kinyomtatva kapta kezébe minden hívő. A könyv, eddig soha nem tapasztalt módon, ugrásszerűen vált népszerűvé. A Neue Zeitung és a naptár széles körü népi olvasmánnyá váltak; olyan közönséget szereztek, amelynek számára a könyv eddig ismeretlen volt. A nyomdák, amelyekből többségükben e szövegek kikerültek, az ellenreformáció megjelenésével elveszítették szerepüket. Az újra katolikussá vált nemesség ezeket beszüntette. Olyan új nyomdákat viszont, amelyek a katolizálás érdekében működtek volna, e területen nem létesítettek. Pavercsik Ilona (Budapest) Manliustól Siessig — két évszázad dunántúli nyomdászata című előadásában már a 17—18. sz. időszakával foglalkozott. A Dunántúl főurai egymás után tértek vissza a katolikus vallásra, s ezzel a terület protestáns nyomdászata, amely mindenekelőtt a nagybirtokosok