Századok – 1986

Vita - Hajdú Lajos: Jogtörténeti kutatómunkánk hiányosságairól és követelményeiről. (Töprengés Kállay István „Úriszéki bíráskodás a XVIII–XIX. században” című monográfiája kapcsán) 1095/V–VI

VITA 1097 Kállay e munkássága alapján — lassan már egy évtizede — az akadémiai jogtörténeti kutatócsoportnak is külső munkatársa lett, ebben a csoportban ő tölti be a feudális állam-, illetve jogtörténet „szakemberének" funkcióját, azzal az indokkal, hogy évtizedeket töltött levéltári munkában (a forrásokat tehát a többieknél alaposabban ismerheti). Azóta egyre-másra jelenteti meg „jogtörténeti" publikációit. Beszámolt például arról, hogy autodidaktaként mit értett meg a különféle jogi tankönyvekből; „A nemesi tulajdon kötöttségei" című tanulmányában3 például összefoglalja, hogy erről a témáról mit olvasott Frank Ignácnál, Werbőczynél, Wenzel Gusztávnál, Husztynál stb..., illetve az Eckhart Ferenc által írt, vagy a Csizmadia Andor szerkesztésében kiadott tankönyvekben. De publikált Kállay a paraszti örökbirtokról, a nagybirtok kormányzatáról, majd — ehhez kapcsolódva, „melléktermékként" — egyre-másra tette közzé a feudális bírósági szervezetet és az anyagi, valamint perjogot érintő .jogtörténeti" dolgozatait, például a családi tanácsról és az úriszéken kívüli földesúri bíráskodásról. E munkáiban is találhatók azonban meghökkentő megállapítások. Egyik tanulmányában történetesen azt írja, hogy a 18. század közepétől kezdve (!) a joggyakorlat „egyre inkább az úriszéken kívüli bíráskodás felé fordult és erre az időre létrejöttek azok a szervezeti formák is, amelyek részlegesen átvették a válságba jutott úriszék szerepét".* Melyek voltak Kállay szerint ezek az új „szervezeti formák?" A családülés, a nagybirtokirányítás központi szervei (bizottság, igazgatóság, jószágkormányzóság, központi tisztiszék stb...) és nem utolsósorban az uradalmi tisztiszék. "5 Másutt leszögezi, hogy a birtokosnemesek családülésének hatásköre „a jogszolgáltatásra is kiterjedt", mert a családülés ,.egyrészt az úriszék ellenőrző, felügyelő és fellebbezési fóruma is volt, másrészt maga is bíráskodott mindazon ügyekben, melyekben közvetlenül hozzáfordultak".6

Hogy van ez? A családülés „ellenőrizte" az úriszéket? Hogyan? Az a családülés, amely a birtokosnemes-famíliák töredékénél létezett mindössze,7

és ritkán, legjobb esetben is évente-kétévente ült csak össze? Nem azt érti félre Kállay, hogy az osztatlan birtokon gazdálkodó (annak 3 Jogtudományi Közlöny, 1981. 8. szám, 702—706. "Jogtörténeti Tanulmányok IV. k. (Budapest, Közgazdasági Kiadó, 1980. 16.) 5 Uo. 6Uo., 162. 7 Kállay István a „Családülések"-ről írott első tanulmányában (Levéltári Közlemények, 43. évf. I. sz. 3—32. old.) mindössze II nemesi-főnemesi család üléseiről ír, és azt is megadja, hogy ezek az igazságszolgáltatási feladatokat is — állítólag — ellátó szervek melyik időszakban tevékenykedtek. A lista : Bánffyak (/796—1816); Barnák (1806—1846); Csákyak (/745—1889); DesewfTyek (1781—1840); Erdődyek (1873—1890); Kállayak (1792—1869); Harruckernek (19. sz.); Lónyay-család (1813—1846); Madách-Majthényi família (1785—1824); Máriássy-család (1746—1839 és 1797—1892); végül a Széchenyiek (20. sz.). Hat olyan família van csupán, amelynek családi tanácsa már a 18. században kialakult, ^ ezek közül mindössze kettőé a század derekán. „A magyarországi nagybirtok kormányzata" című munkájában (Budapest, 1980) szintén csak ezeket említi meg Kállay (27—45.), bemutatva, hogy a családülések mi mindennel foglalkoztak. Ennek során a szerző négyszer említi meg az igazságszolgáltatási „hatáskört": a) A Lónyay-család egy 1813-as ülésén a mellék-tárgyak között szerepeltek „urbáriális és úriszéki dolgok is" (31.);