Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
1092 H ECKEN AST GUSZTÁV miután az 1760-as években már Koháry Miklós is megpróbálkozott ezzel a murányi völgyben. Végül az 1800 körüli két évtized hozza meg az első magántőkés részvénytársaságokat. A sumjáci acélgyártó társaság (1792—1798) még csődbe megy, a murányi unió (1808) és a rimai coalitio (1810) nélkül viszont már elképzelhetetlen lenne polgári kori vasiparunk. Ezzel színre lépett kapitalizmus kori vaskohászatunk három főszereplője: az állam, a nagybirtokos arisztokrácia, és a többnyire kisnemesi, részben azonban már polgári eredetű tőkés magánvállalkozás. 1800 tájára vaskohászatunk kinőtt a feudális keretekből. A magyarországi vaskohászat jellegének megváltozása időben egybeesik a magyar ipartörténet manufaktürakorszakának kezdetével, a 18. században meghonosodott faszéntüzeléses nagyolvasztók pedig üzemben maradnak lényegében manufaktúra korszakunk végéig. így óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy manufaktúrák voltak-e. Ezzel a kérdéssel Ákos Paulinyi foglalkozott két tanulmányában is.28 8 Miután megállapította, hogy a manufaktúrakutatásokban mind a marxista, mind a nem marxista szerzők mellőzni szokták a vaskohászatot, arra a végeredményre jutott, hogy a vaskohászati üzemekben a vízierő alkalmazásának pillanatától kezdve jelen van, s az üzemi és technikai fejlődés folyamán egyre erősödik a munkamegosztás, és hogy egy vasmű létesítéséhez is, üzemben tartásához is sokkal több pénzre van szükség, mint egy közönséges kézműves műhely esetében. Ezért hajlik rá, hogy már egy bucakemencéből és feldolgozó hámorból álló hagyományos vasművet is manufaktúrának tekintsen, különösen akkor, ha több vasmű mögött ugyanaz a vállalkozó vagy Verleger áll. A faszéntüzeléses nagyolvasztók pedig mindenképpen manufaktúrák. Végiggondolva vaskohászati üzemeink fejlődését a vízierővel működtetett hámor és kohó megjelenésétől a kapitalista termelési viszonyok küszöbéig, valahogy másodrendűnek érzem azt a kérdést, hogy egy egészen más szektor, a textilipar történetéből absztrahált közgazdasági és történeti kategória mekkora joggal és milyen mértékben alkalmazható a vasmüvekre. Kétségtelen azonban számomra, hogy a vízierő alkalmazásától kezdve a legtöbb vaskohászati üzem legalábbis kistőkés jellegű vállalkozás volt, és hogy egy faszéntüzeléses nagyolvasztó a hozzá csatlakozó frisstüzekkel, nyújtó- és egyéb specializált hámorokkal a munkaszervezésben és a termelésben lényegében azt a szerepet töltötte be, amit a textiliparban a manufaktúrák. Ilyen értelemben a faszéntüzeléses nagyolvasztó valóban a manufaktúrakorszak adekvát vasipari üzemformája. 288 Paulinyi (188. jz-ben) i. m. 215—237, előzőleg uő: Zum Problem der Manufaktur und des sozialökonomischen Charakters der Produktionsverhältnisse im Eisenhüttenwesen in der Slowakei.'Sbornik Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. Historica 16 (1965) 31—44.
