Századok – 1986

Közlemények - Székely György: Magyarok bolgártörökök avarok a Kárpátokon túli és inneni kapcsolataik hagyományában 101/I

MAGYAROK. BOLGÁRTÖRÖKÖK, AVAROK 103 Mindez a Szádeczky-Kardoss Samu által felhozott újabb adatok, értelmezés körébe tartozik, és azt a magyar őstörténethez szervesen kapcsolja. Elmélyült forrásismerete alapján Szádeczky-Kardoss nemcsak a kor néptörténetének ismeretlen mélységeibe kísérel behatolni, hanem új mondanivalója van a politikai eseménytörténet terén is. Mind forrásértelmezési, mind kronológiai szempontból érdeklődést váltott ki az előadásnak az a része, amely Nagy-Bulgáriának az avar hatalmi szférából való kiszakadását elemzi, és keletkezését előbbrehozza. Negyed évszázaddal ezelőtt még eléggé elmosódott az események korrendje. Az akkori bolgár kutatások alapján még hozzávetőlegesen a 7. század elejére tették azt, hogy a Kaukázustól északra lévő területen lakó bolgároknak sikerült végre lerázniok az avar fennhatóságot, és Kubrat kán vezetésével nagy önálló hatalmat kialakítaniok.8

Annyi j azonban bizonyos, hogy 626-ban, amikor Konstantinápoly ostromára sor került, a támadó sereget avarok, szlávok és bolgárok együtt alkották, s egy ilyen összetételű, j barbárnak tekintett hadseregre mért csapást a Sergios patriarcha vezette városi I önvédelem és a hadiflotta. Ezt a tényt a korabeli vallásos felfogás formálta úgy, hogy az istenanya volt a győzelmes hadvezető (Akathistos-himnusz).9 A szovjet történetírás kiemelte a Fekete-tenger északi partvidékén létrejött nagy kiterjedésű ősbolgár törzsegyesülést, amelyet a görög krónikások Nagy-Bulgáriának neveznek. Ez a törzsszövetség a 7. század első felében uralkodott Kuvrat vezérlete alatt állt, aki a perzsák ellen katonai segítséget nyújtott Herakleios bizánci császárnak.1

0

Alig több, mint tíz évvel ezelőtt frank források alapján 631—632 körűire még azt tette a szegedi kutatás, hogy a megürült kagáni méltóságot mind az avarok, mind a bolgárok saját jelöltjükkel kívánták betölteni, az akkor egyedül alapul vett Nikephoros patriarcha „Rövid történelem" műve alapján pedig 635 körűire helyezte, hogy Kuvrat (Kubratos), az onogurok (unogundurok) megkeresztelkedett fejedelme, á Kubán és I Maiotis mellett feküdt Nagy-Bulgária ura, országából elűzte az avar kagán bizalmi embereit és Herakleiosszal élethossziglani barátsági szerződést kötött.1

1

Néhány éve ez Verecke híres útján 179, 184. Bartha Antal sokoldalúbban veszi tekintetbe mind a délorosz sztyeppén, mind a Kaukázus előterében a török, bolgár népeket és az alánokat, valamint hatásukat. A mondával kapcsolatban nem feledi, hogy a Perzsiával határos részekről van szó, de az alánokat és bolgárokat mint a szaltovo-majaki emlékek hátrahagyóit tárgyalja. Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. 1. köt. 483, 487, 522, 528, 539, 540. A majackojei ásatásokról legutóbb Sz. A. Pletnyova szerk.: Majackoje gorogyiscse (Moszkva, 1984) 8 Niederhauser Emil: A szláv államok kialakulása (Budapest, 1949) 44. 9 Franz Georg Maier: Byzanz. 78, 141. 10 A. P. P. Kazsdan —G. G. Litavrin: Bizánc rövid története (Budapest, 1961) 61. 11

Sámuel Szádeczky-Kardoss—Teréz Olajos: Ein Versuch zur Sammlung und chronologischen Anordnung der griechischen Quellen der Awarengeschichte nebst einer Auswahl von anderssprachigen Quellen (Szeged, 1972) 93. és Szádeczky-Kardoss Samu, Olajos Teréz, Makk Ferenc: Görög és bizánci források (Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1:2 szerk. Hajdú P.—Kristó Gy.—Róna-Tas A. Budapest, 1976) 146. Vö. Gyula Moravcsik: Byzantinoturcica I. 280.