Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
MAGYARORSZÁG VASTERMELÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 1065 További adatok nemlétében igen nehéz ezeket a számokat megmagyarázni. Véleményem szerint az 1782. évi 2000 mázsa egyszerű becslés, mégpedig megalapozatlan becslés lehet. A következő két év nyersvas (Roch Eisen) adata lehet a nagyolvasztó tényleges termelése, ez esetben nem üzemelt folyamatosan, a rùdvas (Stab Eisen) adatok pedig a frissítés eredményeként előállított készáru mennyiségét jelentik ; ez esetben a káló közel 50%-os lett volna, ami elég rossz, de egy induló üzem esetében nem lehetetlen. Bárhogy volt is, Ung megye vastermelését az 1780-as évek elején nem becsülném évi 500 mázsánál többre. Ezzel végére értem Felső-Magyarország vasművei áttekintésének. Egyéb tanulságok levonását későbbre hagyva, itt most csak a vasművek, a kemencék és az évi termelés számadatait kívánom összegezni. Ezt az összegezést az 1782. évre vonatkozólag a szomolnoki főbányafelügyelőség két ízben is elvégezte. Az 1782. december 1-én kelt összegezés szerint13 2 76 vasművet tartottak nyilván 71 807 mázsa évi termeléssel, az 1783. november 26—27-én kelt kiegészített összegezés szerint13 3 80 vasművet 123 bucakemencével és 7 nagyolvasztóval, évi 91 077 mázsa 54 1/2 font termeléssel. Apró hibákat ebben a második összegezésben is találhatunk, de az üzemtévesztések és számhibák esetleges és mindig bizonytalan javítgatása nem módosítana lényegesen az eredményen. A magam adatgyűjtése a szomolnokiakénál valamivel bővebb, a különböző évekből felkutatott termelési adatok eltérései azonban arra figyelmeztetnek, hogy egyszerű összeadás helyett megnyugtatóbb megalapozott becslésekre törekedni. Az eredmény (kiegészítve a szomolnoki főbányafelügyelőség alá tartozó területet a murányi uradalom felső-garamvölgyi részével) az 1782. évre: 78 vasmű 116 bucakemencével és 8 nagyolvasztóval, kb. évi 85—90 000 mázsa vastermeléssel, aminek kb. 10%-a, évi 8—9000 mázsa lehetett nyersvas. 2. Alsó-Magyarország A ) Kamarai vasművek Az alsó-magyarországi főkamaragrófsághoz tartozó rhónici és tiszolci vasművet 1751-ben a besztercebányai kamarától a Selmecbányáihoz tették át, és közvetlenül a főkamaragrófi hivatal ellenőrzése alá helyezték.13 4 Ugyanide tartozott, miután a kamara a kuxok többségét megszerezte, 1767-től kezdve a libetbányai és a pojniki, 1776-tól a diósgyőri királyi társulati vasmű is.13 5 Ez az öt vasmű 1793-ban közös igazgatás alá került.13 6 132 Uo. Rote Nr. 2773. Fol. 491—494. 133 Uo. Rote Nr. 2778. Fol. 162, a Fol. 154—161 összegezésével. 134 Schmidt i. m. IX. 15. 135 A kos Paulinyi: Zeleziarstvo na Pohroní v 18.avprvejpolovici 19. storocia. Bratislava 1966. 34. Soós Imre—Kiszely Gyula—Zádor Tibor: Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből. (1770— 1960). Miskolc 1960. 15. 136 Schmidt i. m. XVIII. 391—397.
