Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
MAGYARORSZÁG VASTERMELÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 1059 királyi közigazgatás pontos leltárt készített többek között a vasművekről is, visszapillantva a lengyel uralom utolsó időszakára. Igló. A visszacsatoláskor és még az 1780-as években is három vasmű volt Iglón: Paltzmann Márton iglói bíró (egy időben a dobsinai Lányi-massa bérlője) nagyolvasztója, amelyhez három frisstűz, egy nyújtóhámor és egy pléhhámor tartozott, valamint Szent-Miklóssy Godofréd és Máriássy Xavér Ferenc egy-egy kemencés hámorai. Ez utóbbi a 80-as évek közepén az Engelbert örökösöké volt már. Jelentékeny a három közül csak a Paltzmanné volt, aki acélgyártással is próbálkozott, és Szászországból akart mestereket hozatni a vaslemezgyártás meghonosítása érdekében.104 Jakubján. A lublói uradalomhoz tartozó jakubjáni erdők fáját túl drága lett volna a Poprád folyóhoz szállítani, ezért az uradalom lengyel időkbeli bérlője, Gartenberg báró inkább egy vasművet építtetett az erdőség közepén, hogy a fa kárba ne vesszen.105 A vasmű állt egy 3 öl 4 láb hosszú és ugyanolyan széles, 6 öl magas, tehát 80 öl és 4 láb köbtartalmú nagyolvasztóból és a hozzá tartozó három hámorból.106 Helyét az erdőséghez igazodva választották ki, a vasércet hat mérföld távolságból, Javorináról vagy Iglóról fuvarozták oda. Termékeinek piaca csak Lengyelországban volt, ezért az udvari kamarát kezdettől fogva foglalkoztatta a kérdés, hogy érdemes-e az üzemet fönntartani. A magyar kamara szívesen átvette volna, de a szomolnoki főbányafelügyelőség ragaszkodott megtartásához.10 7 Az üzemi elszámolásokban az udvari kamara sem ismerte ki magát,10 8 annyi azonban megállapítható, hogy a nagyolvasztó időnként évekre is leállt, így 1778-ban, majd 1780—1782-ben, 1785-ben viszont újra üzemben volt.10 9 További adataim nincsenek róla, de 1820-ban legalábbis a hámorai még megvoltak.11 0 A ránk maradt termelési eredmények a következők:11 1 104 Bruckner Győző: Igló kir. korona- és bányavárosnak képe a magyar koronához való visszacsatolása idejéből. Közlemények Szepesvármegye Múltjából 2 (1910) 149. OL, С. 43. Acta secundum referentes. 1780. Apponyi. No. 14. Pos. 1. 105 HKA, Camerale Ungarn. Fasz. 6. Rote Nr. 120. Subdiv. 1. Fol. 27—29. 52 ex Junio 1774. 106 HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2776. Fol. 843—844. Kazimir i. m. 130 forrásának pontatlan adatközlése miatt nagyolvasztójának létezését kétségbe vonta, túl kevésnek tartotta az ott megadott évi 1290 mázsás termelést. A valóságos mennyiség azonban ennek közel háromszorosa volt. 107 OL, E. 148. NRA. Fasc. 1207. No. 26. (1773). HKA, Camerale Ungarn. Fasz. 6. Rote Nr. 120. Subdiv. 1. Fol. 25—42. 52 ex Junio 1774, Fol. 660, 688—689. 83 ex Junio 1780, Fol. 838—843. 244 ex 1781; Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2768. Fol. 175—241 és Rote Nr. 2773. Fol. 722—727. 108 HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2768. Fol. 590—628. 1OT Uo. Rote Nr. 2778. Fol. 175; Münz- und Bergwesen Schemnitz. Rote Nr. 2582. Fol. 672—681. 110 OL, E. 156. UC. Irreg. Fasc. 3. No. 37. 111 Iglóra: OL, С. 43. Acta secundum referentes. 1780. Apponyi. No. 14. Pos. 1. HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2778. Fol. 154—161. OL, C. 64. Dep. commerc. 1786. No. 25A. Pos. 59. Jakubjánra: OL, E. 148. NRA. Fasc. 1207. No. 26; HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2778. Fol. 175 és Münz- und Bergwesen Schemnitz. Rote Nr. 2582. Fol. 672—681. 10 Századok 1986/5—6
