Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
1052 H ECKEN AST GUSZTÁV üzemmé fejlesztette. Kifejezetten a kor „nagy" üzemei közé tartozott, nagyolvasztó építésére azonban csak az 1810-es évek derekán került sor.6 7 Betlér. Az itt álló Vadits-, majd Plauner-féle hámor 1776 után eltűnik a forrásokból, úgy látszik, a földesúr, báró Andrássy Károly magához váltotta, mert az ő és Meskó báró nevén tűnik fel 1782-ben újra, kétkemencésre bővítve. A 19. század elején gróf Andrássy Lipót a tótkemencék helyébe nagyolvasztót épített.6 8 Nagyveszverés. Vadits Józsefnek volt itt egy egykemencés hámora.6 9 Alsósajó. Schnobel Andrásnak volt itt egy kétkemencés, és a földesúrnak, báró Andrássy Károlynak egy egykemencés hámora. Ez utóbbit Andrássy az 1770-es évek végén vette saját kezelésbe.7 0 Gócs. Az Alsósajón is hámortulajdonos Schnobel Andrástól annak gócsi hámorát a földesúr, báró Andrássy Antal rozsnyói püspök 1776-ban karhatalommal elfoglalta, és saját kezelésbe vette. Ekkor egy kemence és két nyújtóhámor tartozott hozzá.7 1 Oláhpatak. Egykemencés alsó hámora az 1770-es évek elejétől Birinyi Ádámé volt, aki 1781-ben megépítette második kemencéjét is. Kétkemencés felső hámora a Stix családé, 1779-től Potocsni Ádámé volt. (Minthogy az oláhpataki hámorosok közül többen is Nadabulán laktak, néha hámoraikat is nadabulainak mondták.)7 2 Berzéte. Kalmár Jánosnak és Theiß Mártonnak volt itt egy-egy kétkemencés hámora.73 Gombaszög. A négy bucakemencéből és egy nyújtóhámorból álló vasmű 1770 óta volt herceg Esterházy Miklós tulajdonában. Az üzemről ekkor készült részletes inventárium szerint termelését heti 100, tehát 40 munkahéttel számolva évi 4000 bécsi mázsára becsülték.7 4 A ránk maradt termelési adatok azonban ennél jóval alacsonyabbak. Szalóc. Nemes Urbán Jánosnak és Andrásnak volt itt egy-egy egykemencés 67 OL, Filmtár, C. 483. Andrássy es. Krasznahorkai lt., II. rész, 15. doboz, B-d. Fasc. 3. No. 154. HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2778. Fol. 154—161. MéreiGyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Budapest 1951. 328. 68 OL, E. 156. UC. Fasc. 189. No. 5. HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2773. Fol. 491 —494 és Rote Nr. 2778. Fol. 154—161. Bartholomaeides i. m. 350, 436. Téves tehát Ed vi Illés i. m. 48, állítása, hogy a betléri nagyolvasztót 1781-ben helyezték volna üzembe. 69 OL, E. 156. UC. Fasc. 189. No. 5. 70 Uo., továbbá C. 35. Acta oeconomica. Lad. A. Fasc. 29. No. 2. sub signo Ç. Gömör vm. 1776. szeptember 19-i jelentésének III. melléklete. StA Banská Bystrica, Gömör vm.lt., A. 41. Protocollum 1777— 1779. Fol. 159. 71 OL, Filmtár, С. 483. Andrássy es. krasznahorkai lt., II. rész, 51. doboz, E-i. Fasc. 1. No. 39 és No. 35. 72 OL, E. 156. UC. Fasc. 91. No. 54. Pag. 65; Fasc. 189. No. 5. C. 35. Acta oconomica. Lad. A. Fasc. 29. No. 2. sub signo?. Gömör vm. 1776. szeptember 19-i jelentésének III. melléklete; C. 43. Acta secundum referentes. 1780. Apponyi No. 12. Pos. 14. HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2778. Fol. 154—161, Rote Nr. 2779. Fol. 400, Rote Nr. 2780. Fol. 370—377. 73 HKA, Münz- und Bergwesen Schmölnitz. Rote Nr. 2778. Fol. 154—161. 74 Vastagh Gábor: Egy XVIII. századi magyar vasolvasztó. Kohászati Lapok 94 (1961) 473—475.
