Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
MAGYARORSZÁG VASTERMELÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 1045 a 17. század végén szerzett zálogbirtokukat, Szirket, Turcsokot és Vashegy prédiumot a Csákyak 1758-ban örökösen és kiválthatatlanul átengedték nekik.2 9 Murányvölgy vastermelésének 1780 táján kb. 1/4 része, 1779-ben 25,3%-a, 1782-ben 27,1%-a a Sturmanok kohóiból származott. Ugyanekkor az uradalmi vasmüvek termelése a murányvölgyi össztermelésnek csak 21,7%-a volt. Maguk az üzemek változatlanul kistőkés vállalkozások, üzleti hasznukból az uradalom csak feudális járadék formájában részesedik. Koháry Miklós gróf ugyan megpróbálkozott az 1760-as években saját kezelésű uradalmi vasművel Jolsván és Süvetén, de örökösei nem folytatták vállalkozását; Koháry Ignác 1771-ben bérlők kezére adta ezeket, Koháry Ferenc pedig 1786-ban megszabadult tőlük. Ezzel a Koháryak kivonultak a murányvölgyi vasüzletből. így a kapitalista fordulat itt a kistőkés vasműtulajdonosok szintjén megy majd végbe: Sturman Márton 1808. március 30-án részvénytársaság formájában megalakította a Murányi Uniót, amelyhez a Czékusok kivételével valamennyi murányvölgyi hámoros csatlakozott.30 A Garam felső völgyében az 1750-es években indult meg a vasbányászat. A besztercebányai kamara a rhónici kincstári vasmű nem kívánatos versenytársait látta ezekben a próbálkozásokban, s tilalmaival évtizedeken át meg tudta akadályozni vasművek létrejöttét. így csak az 1780-as években kezdődhetett meg a számottevő vastermelés ezen a nagy jövőjű területen.31 Baranyai Mátyás polonkai plébános, miután 1754-ben Polonka határában vasbányára lelt, „az eretnekségből igaz vallásra áttérteknek" felsegélyezésére a murányi uradalom támogatásával hámort akart építeni. A konfliktust a besztercebányai kamarával azonban nem vállalta, s bányáját is átadta a kamarának.32 Jelentkezett azonban világi vállalkozó is, a lubeniki hámoros Clementis (más néven Frász) János, i aki — miután lubeniki hámorát 1757-ben eladta Sturman Mártonnak -— a murányi jószágigazgató engedélyével a következő évben hámort épített a Polonkával szomszédos Helpa határában.33 Példáját követte a nagyszlabosi hámoros Hirsch Keresztély, 1761-ben hámort állítva Pohorellán.34 Nem világos, hogy Koháry Miklós 29 OL, P. 72. Csáky es. kassai lt., Fase. 108. No. 19. sub lit. K. 30 StA Banská Bystrica, Koháry-Coburg es. lt., III. rész, Szentantali lt. И. 7807. Herrn. Ign. Bidermann: Das Eisenhütten-Gewerbe in Ungarn, und dessen früheren Annexen einschließlich der Militärgrenze. Ein Beitrag zur Statistik und Geschichte der volkswirtschaftlichen Verhältnisse dieser Länder. Pesth—Graz 1857. 55—56. 31 A részleteket nem ismerve, vázlatosan és pontatlanul Bidermann i. m. 85—86. Az ő előadását torzította tovább Edvi Illés Aladár: A vasgyártás. Budapest 1901. (A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben. II.) 48, közel fél évszázaddal korábbra téve a pohorellai üzemek alapítását, az 1780—90-es évekről 1750 tájára! 32 StA Banská Bystrica, Koháry-Coburg es. lt., III. rész, Szentantali lt. II. 751,10214. SÚBA, HKG. Ordinaria. Protocoll 1758. Pag. 695—698. 33 StA Banská Bystrica, Gömör vm. lt., A. 33. Protocollum 1757—1759. Pag. 157sk; Koháry-Coburg es. lt., II. rész, Szentantali lt. I. 5548. SÚBA, HKG. Ordinaria. Protocoll 1758. Pag. 695—698. 34 StA Banská Bystrica, Koháry-Coburg es. lt., III. rész, Szentantali lt. II. 3595/35. 9
