Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
AZ ELSŐ ABSZOLUTISZTIKUS ADÓRENDSZER ERDÉLYBEN 1033 ércbányászok, sóvágók, sóhajósok a rájuk vonatkozó egyezségek és törvénycikkek szerint adózzanak. A szászok fejadóját más natiókkal szemben 20 krajcárral megemelte a tervezet, arra való tekintettel, hogy helységeiknek jelentős közjövedelmeik vannak, s ha ezeket a Seeberg tanácsos vezetésével 1753 februárjában kiküldött bizottság rendbeszedi, közadósságai megszűnnek, s így háziadót nem kell fizetniük tisztjeik tartására. A vagyonadó kiszámításánál a felterjesztés 1 köböl gabonára számította át a többi vagyontárgyakat.81 Minden köböl gabonatermés után (az adózók jogállására és a vásárhelykörzetekre való tekintet nélkül) 3 krajcár adót vetettek ki a magyar és székely natióban és a taxalis helyeken; az egyéb jövedelmek 1 Ft-ját 1 köböl gabonával vették egyenértékűnek. A szász natióban (közjövedelmeikre való tekintettel) 1 köböl után 4 krajcár volt az adó. A kereskedők és iparosok adóját lakóhelyük osztályozása és vagyoni szintjük szerint állapították meg: az első osztályba sorolt vásárhelyen lakó kereskedők így 20—15—10 RFrt adót fizettek, az ottani iparosok 16—12—8 RFrt-ot. A második osztályú vásárhelyen 15,10, 5, illetve 12, 8,4 Ft voltak ezek a tételek, harmadosztályún 10,5, 3, illetve 8,4 és 2 Ft. A falvakban lakó kereskedők és iparosok a fejadó felét fizessék jövedelemadóba, a mezővárosokban és más taxalis helyeken a fejadó összegét. A külvárosiak a mezővárosi polgárokkal veendők egy szintre. Kereskedők és iparosok özvegyei a kereskedelmi és iparadó 1 /4-ét fizessék. A kóborlók (vagi)adója mindenütt ugyanaz legyen, hogy ez elvegye a kedvüket a vándorlástól. A cigányok fej- és iparadót a házipénztárba fizessenek, vagyonadót a többi adózóhoz hasonlóan. A felségelőterjesztés úgy vélte, hogy ezzel Erdélynek a Partiummal együtt számított adója csak kb. 2 1/2%-kal emelkedik meg, 719033 Ft 35 krajcárról 737 694 Ft 28 krajcárra. Valójában ez az emelkedés már 1762-ig közel 60%-os (1762-ben Erdély adója 1 147000 Ft). Az eredmény itt is kb. az, mint a Birodalomnak azokban a tartományaiban, ahol Haugwitz hajtotta végre az adóreformot. Az adóztatás új reformjának bevezetését az előterjesztés helységenkénti adókönyvek vezetésével kötötte volna egybe. Mária Terézia döntése az egyszerű „piacet", szinte azt is jelezve, hogy ez a jóváhagyás 8 év után már csak formális volt. A döntés alapján kerül kiadásra Mária Terézia 1754. augusztusi 12-i rescriptuma, az új adórendszer alaprendelete. Ez elsősorban az adókönyvek vezetésére nézve tartalmazott novumot a felségelőterjesztéshez képest. Zárómondataiban pedig jónak 'átta hangsúlyozni: a királynő nem rendelkezett a rendekről nélkülük, hozzájárult a endek által közvetlenül vagy küldötteik útján előterjesztett elvek érvényesítéséhez, engedett panaszaiknak és kéréseiknek.8 2 81 Ezek szerint két szekér széna vagy négy erdélyi veder bor volt egyenlő egy köböl gabonával. 10 köböl gabonával vettek egyenértékűnek 10 juhot, sertést, vagy méhkast, 2 borjút, 1 ökröt vagy lovat (3 tehén 2 ökröt ér ebben a számításban). 82 A felségelőterjesztés, Mária Terézia resolutiója és az 1754. augusztus I2-i rescriptum fogalmazványa: EK:AG 1754:388.
