Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1030 TRÓCSÁNYI ZSOLT 1751. január 22-i rescriptuma a Guberniumhoz, annak hangsúlyozásával, hogy a királynő kegyesen fogja fogadni a rendeknek az összeírás feldolgozásával (combinatio) kapcsolatos javaslatait.6 8 A rescriptumot általános elégedetlenség fogadta — eltérő okokból. A magyar és székely natio és a magyar taxalis helyek 1751. február 26-án külön feliratban fejtették ki az összeírással és annak elrendelt feldolgozásával kapcsolatos sérelmeiket. Határozottan kiálltak a nemesség adómentessége mellett. Sérelmezték az exemptusok összeírását (amelyet korábban maguk is szükségesnek ismertek el). Kérték, hogy az egyházi nemesek ne szerepeljenek az új adórendszer alapjául szolgáló összegezésekben. Szükségesnek tartották az összeírás adatainak ellenőrzését. Maguk akarták végezni az összeírás adatainak combinatióját. Tiltakoztak az ellen, hogy a székelyek követe a szabad székelyek sorából legyen.6 9 A székely natio külön is panasszal élt a Guberniumhoz benyújtott kérelmükben): 15 éve távol él Erdélytől, s az adóügyben, jesztésében) jónak látta támogatni ezt a kérést, előadva, hogy a székely szabadosok csak kisebb tisztségeket töltenek be, nincsenek köztük olyanok, akik jól ismernék a két natio jogait, annál kevésbé Erdély belső helyzetét. Alvinczi pedig közben súlyosan megbetegedett.70 A szászok Seeberg személye ellen tiltakoztak (1751. március 2-án a Guberniumhoz benyújtott kérelmükben): 15 éve távol él Erdélytől, s az adóügyben, saját bevallása szerint, nem járatos.71 A választ Lotharingiai Ferenc adta meg Mária Terézia helyett (1751. április 6-án): tekintettel Alvinczi betegségére, a natiók küldötteinek felutazását elhalasztja; a combinatiót az összeírást addig is irányító helyi országos bizottság (Commissio Directiva) kezdje meg, s fejezze is be 1751. augusztus végéig.72 Az már „mellékterméke" az adóreform munkájának, hogy a rendek 1751. február 26-i felirata sokáig gyűrűző vihart váltott ki a birodalmi vezető elitben. Felérkezte és kancelláriai ismertetése után Gyulaffi azonnal köröztette a Konferenz tagjai között. Feltehetően azonban akkor vált igazán botránykővé, amikor kiderült, hogy az erdélyi rendek a magyarországiakkal is megismertették felrótt sérelmeiket. Ezek után vehette Mária Terézia kabinetirodája alaposabban szemügyre a feliratot. Akkor azonban folyt a magyar országgyűlés, a központi kormányzatnak komoly gondot okozott Kollowrat-nak 1751 júliusában bekövetkezett halála és a Hofdeputation ezt követő átszervezése (megvált erdélyi hatáskörétől, meglehetősen szerencsétlen hatáskör-elhatárolással — megtartotta ti. az erdélyi románok összes ügyeit),13 úgyhogy a Kancellária csak 1751. október 30-án kezdhetett el érdemben foglalkozni az 1751. február 26-i felirat (tételesen, idézetszerüen meg nem jelölt) „illetlenségeivel". 68 Jkv. 1751:45—47. 69 A felirat: EK:AG 1751:440. 70 A Gubernium 1751. március 1-i felségelőterjesztése (benne a székely rendek kérésével, Alvinczi memorialisával s annak említésével, hogy a szászoknak is lesznek megjegyzéseik): G. P. 1751:191. 71 Uo. 1751:196. 72 Uo. 1751:422. 73 Lásd erre nézve a „Reformok előtt" c. tanulmányunkban mondottakat.
