Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1026 TRÓCSÁNYI ZSOLT ha nem ilyenek, vagy senki sem műveli őket, a telkek a törvények szerint visszajutnak a nemes kezére, s az (onus non inhaeret fundo elve alapján) ne adózzanak utánuk. így a táblázat ajánlott pótrovatai feleslegesek. A két jelenlévő kancelláriai tanácsos közül Kozma csak az esetben tartaná szükségesnek a puszta telkek tabellájának pótrovatait, ha ezekből az Erdélyből kivándoroltak számát akarnák megtudni, azt azonban leszögezte, hogy a nemes birtokos nem tartozik a puszta telek után adózni. Ezt az utóbbi elvet vallotta Csató tanácsos is, és így szükségtelennek tartotta a táblázat pótrovatait. Ha ezeket mégis oda sorolnák, záradékot csatolna az összeírok instructiójához, amely szerint Mária Terézia ezzel nem kíván nemesi előjogokat sérteni. Ezek után Gyulaffi és a jelenlévő két udvari kamarai tanácsos, Schmidlin és Kempff jónak látta leszögezni, hogy a királynő nem szándékozik nemesi előjogokat sérteni, csak ismerni akarja a puszta telkek számát. így, redukálva a kabinetiroda kívánságait, három rovatot javasoltak a táblázatba: 1. hány appertinentiás puszta telek van, 2. hányat használ ebből nemes, 3. hányat adózó? Ezt az erdélyi követek is elfogadhatónak tartják, s Kollowrat ily értelemben mondja ki a határozatot. A nemesi adómentességet megint meg lehetett védeni, elsősorban Bethlenék határozott fellépésével — sa Kancellária óvatos támogatásával. Az erdélyi deputatusok azonban utólag még ezt a megoldást is sokallták, és visszatértek eredeti álláspontjukra. A rájuk gyakorolt nyomás hatására jónak látták oly módon fedezni magukat, hogy (leszögezvén: a puszta telkek összeírása nem segít hozzá az új adórendszer kidolgozásához, hisz a birtokos nemes nem adóztatható meg utánuk, az adózók által használtak pedig a már megállapított módon bekerülnek az összeírásba) inkább szó szerint elfogadják Mária Terézia követelését, mint hogy a Hofdeputation ülésén elfogadottakhoz tartsák magukat. Inquisitio-képpen vennék bele a puszta telkek adatait az összeírásba (csak biztosítsák őket, hogy ez nem sérti a nemesi adómentességet). Miután feltehetőleg már a Hofdeputation ülésén heves tiltakozás fogadta állásfoglalásukat, jónak láttak pro memóriát terjeszteni a Ministerialkonferenz elé, leszögezve: alávetik magukat az uralkodó szándékainak, csak arra kérnek biztosítékokat, hogy a puszta telkek összeírása nem sérti a nemesi előjogokat. A Hofdeputation 1750. január 29-i és 30-i határozatai, valamint a követek memorialisa kerültek 1750. február 16-án a Konferenz elé, amelynek ülésén az ekkor még általában diplomáciai feladatokban forgolódó Kaunitz is részt vett. A konferencia az extraneusoknak a házi összeírásban való részvétele kérdésében elfogadta azt, hogy a munkát csak helyi biztosok végezzék — a tévedés lehetőségét a számukra adott előírások és instructio kizárja vagy az ezt követő általános összeírás korrigálja. A generalis conscriptiónál majd lehet extraneusokat is alkalmazni. A puszta telkek kérdésében az előterjesztés ismertette a Hofdeputation 1750. január 29-i és 30-i ülésén elhatározottakat és a deputatusok azt követő „könnyelmű nyilatkozatát" (facilis declaratio), amely a Hofdeputation szerint jóvátehetetlen károk okozójává válhatott — láthatólag nem tudva a követek pro memóriájáról. A Konferenz viszont attól tartott, hogy a kabinetiroda által a puszta telkek kapcsán
