Századok – 1986

Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI

1018 TRÓCSÁNYI ZSOLT földjeit pedig nem írták össze, így a nemesség jószágaiban a földterület legnagyobb része összeíratlan maradt. E kérdésben csak azután bontakozik ki elvi vita, hogy Kollowrat (1749. augusztus 4. előtt) újabb szabályozó rendelkezést ad át Bethlen Gábornak. Ennek tárgya nem ismeretes (Bethlen csak azt jelenti be az augusztus 4-i ülésen, hogy célja a zavarok elkerülése és a bizottsági munka jó rendjének megőrzése), de a következményekből kiderülve Boér indítványát támogatja, mert Henter ítélőmester nyilatkozatban fejti ki, hogy a helységek földterületét nem lehet egyetemlegesen összeírni, mert abban bennefoglaltatnak a nemesi kúriák és puszta telkek is, azok pedig nem adóalapok: a birtokos nemesség nem kúriái vagy puszta telkei után vesz részt hadfelkelésben, ad subsidiumot vagy succursust, hanem jobbágyai száma után, az adó tárgya csak a jobbágyok és vagyonuk. A jobbágy földje és személye után szolgál urának, s földje termékének feleslegéből vagy vagyonából adózik. Ami a székely armalisták, lófők és szabadosok adózását illeti, ezeket a Diploma Leopoldinum adómenteseknek nyilvánította, csak azért fizetnek adót, mert az ország adója jelenleg több a Diploma Leopoldinumban meghatározottnál. Henter emlékeztet rá: I. Lipót azzal vetette ezeket adó alá, hogy ez csak rövid időre szól. A magyar és székely natio is csak azért íratná össze őket, hogy a szászok panasza aránytalan megterhelésükről nyilvánvalóvá váljék. A székelyeknek így csak facultasait kell összeírni, a személyeket és a földterületet nem. (Földjük terméketlenebb másokénál, szőleik nincsenek.) A Királyföld területe összeírható, mert ott az adó terhe a földhöz, a személyekhez és az ipari vagyonhoz kötődik. A szászok most arra az álláspontra helyezkednek, hogy a helységek földjei mindenütt összeírandók, akár müvelik azokat, akár nem — csak annyit engedne meg, hogy a nemesi birtokoknak (ad salvandam Nobilitarem praerogativam) csak a felét írják össze; a facultas-t nem íratná össze (a föld termékei a földek összeírásával eleve az összeírásba kerülnek, a jövedelmek is). Lényegében ehhez az állásponthoz csatlakozik a taxalis helyek követe is. Ezek után Boér hosszú nyilatkozatban védi meg álláspontját Henterrel szemben. Szerinte minden föld összeírandó, akár művelik, akár nem. Fő érvei: ha az összeírás tárgya csak az adózók facultas-ai, egyrészt nem dolgozhatók ki az adóztatás helyes arányai, másrészt az adó, akár jelenleg, az adózók szorgalmát terhelné, s azok így elszegényednének. A puszta telkeket nem tartja ugyan adóköteleseknek, de összeíratná őket, hogy ismerni lehessen mennyiségüket, s hogy (a közjó érdekében) módot lehessen találni mielőbbi benépesítésükre. Ez az impopulacionista érv ekkor hangzik el először erdélyi politikai vitában (legközelebb az 1760-as évek elején találkozunk vele, a hétéves háború porosz hadifoglyainak — szerény sikerű — betelepítési kísérleténél). Ezen az indirekt támadáson túl azonban Boér direkt támadást is intéz a nemesi adómentesség ellen, törvényhelyekkel kívánva igazolni a főrendek és nemesek adóztatását,58

s arra is hivatkozva (alappal), hogy a birtokosok sok jobbágyföldet is 58

Mindkét hivatkozása téves: az Approbatae Constitutiones hivatkozott helye (III. rész 2. cím 2. cikkely) arról szól, hogy minden nemes faluja köteles adózni, ez alól csak az uralkodó mentesítheti (időlegesen), a Compilatae Constitutiones V. részének 40. edictuma szintén nem beszél nemesi adózásról. Tény azonban, hogy a felszabadító háború szörnyű adóterheiből időnként a nemesség is részt vállalt.