Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1010 TRÓCSÁNYI ZSOLT maradt volna a 400 ezer Ft-on, ami a Birodalom központi kormányzata számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt. A taxalis helyek (a szász városok nem tartoztak közéjük) szintén nem voltak egységesen a legalsó kategóriába sorolhatók (gondoljunk Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre). Válaszul a székely natio deklarálja, hogy ők csak a másik két natio iránti testvéri szeretetből mentek bele az adórendszer kidolgozásába, de ezzel nem ismerik el, hogy ők is adókötelesek.1 7 A magyar natio egyelőre taktikusan hallgat; mikor a szászok bejelentik, hogy írásos nyilatkozatot fognak beadni, kéri ennek vele való közlését, hogy megtehesse rá megjegyzéseit.1 8 A vitát 1746. június 22-én veszik fel újra. Akkor határozat születik, hogy még egyszer meg kell kísérelni az ellentétes álláspontok egyeztetését. A székelyek másnap hosszabb írásos nyilatkozatot nyújtanak be,1 9 a törvényekkel, a másik két natio jogaival, a Habsburg-uralkodók diplomáival, végső soron az unióval és Erdély egész politikai rendszerével ellentétesnek deklarálva a szászok álláspontját. A Diploma Leopoldinumra hivatkoztak a tekintetben, hogy Erdélyben ottaniak viseljék az összes polgári tisztségeket — ha tehát a szászok extraneusokra gondolnak az összeírás végrehajtásánál, ez törvénytelen. A nemesi előjogokkal ellentétesnek ítélték azt is, hogy csak a személy legyen adótárgy; álláspontjuk szerint a székely nemes és szabad székely személye és földje után nem adózik, csak facultas-a után2 0 vállalhat némi adót (az országgyűlés hozzájárulásával). A Királyföldön azonban — hangoztatják — az adó a földhöz is kötődik; az ott lakó személye, földje és facultas-a után adóköteles, ellentétben egyrészt az armalis nemessel és székely szabaddal, másrészt a (román, magyar vagy szász) jobbággyal, aki feje és facultas-a után adózik (földje után nem, az a nemesé lévén). Elutasította a székely replica a szászok eladósodásukra való hivatkozását is azzal, hogy az adósságoknak vannak haszonélvezői is, s a városok építkezése, az ott lakók ruházkodása inkább gazdagságukra mutat, mint eladósodásra. Felrótta a szászoknak: annyi földjük van, hogy bérbe is tudják adni; jobb is a földjük, mint a másik két natióé. Kifogásolta, hogy a szászok osztályozása szerint a legkisebb taxalis hely vagy a kisebb szász városok polgárai is annyi adóra lennének kötelesek, mint a leggazdagabb szebeni vagy brassai polgárok. Azzal sem értett egyet, hogy a szászok (szerintük) a nemességet a polgárokkal kívánták egyenlőnek tekinteni, a szász parasztokat pedig az armalistákkal vagy szabad székelyekkel. Mária Terézia elé kívánták vinni a vitás kérdéseket.21 Ez a székely álláspont nem mentes némi nemesi gőgtől a szászokkal szemben, de a kérdés gyakorlati részében reálisabb amannál. Az alkudozás 1746. június 27-én folytatódik. Előbb huzavonával: a magyar és székely natio annak kifejtését kéri a szászoktól, hogyan lehet igazságos adórendszert 11 Uo. 49. 18 Uo. 19 Uo. 54—55. 20 Itt az adóreform vitáinak egy kényes pontja. A nemesi álláspont (tehát a magyar és székely natióé) meg akarja védeni az „onus non inhaeret fundo" elvét, s ezért különválasztja az adózó földjét (ami nemesi tulajdon) és a rajta termetteket vagy rá építetteket. Ezt az utóbbit tekintik facultas-nak. 21 Jkv. 1746:162—170.
