Századok – 1986

Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI

AZ ELSŐ ABSZOLUTISZTIKUS ADÓRENDSZER ERDÉLYBEN 1005 A hagyományos erdélyi adórendszeren 1690 óta csak az egyes natiókra eső adóteher aránya tekintetében történik változás. Mindjárt a Diploma Leopoldinum végleges formájának kiadása után, 1692-ben megkötik a natiók az ún. szász accordât, amely a szászok számára a korábbinál valamivel előnyösebben szabályozza részesedésüket az adóteherben — anélkül, hogy az adózás módján változás esnék. Az adórendszer bármilyen reformjához az adózók számának és vagyonuknak új felmérése, országos adóösszeírás volna szükséges. Ennek negyedszázadon belül háromszor rugaszkodnak neki. Először 1698 és 1703 között. Az adózók reagálása (a törökellenes felszabadító háború szörnyű adóterheire még frissen emlékeznek) Bethlen Miklós önéletírásából közismert: egész falvak menekülnek el az összeírás elől. A kísérlet végére mindenesetre a Rákóczi-szabadságharc teszi az idő előtti pontot. A következő két próbálkozásnál viszont (1713/14, illetve az 1720-as évek első fele) az összeírások elkészülte után kiderült, hogy ezek nem alkalmasak megbízható új adórendszer kidolgozására. Marad az 1692-ihez hasonló szükségmegoldás, legalább a natiók közötti feszültségek csökkentésére: 1730-ban országgyűlésen újraszabályozzák a három natio (s negyedikül a taxalis helyek meg Fogarasfölde) között az adóteher arányát, megállapítva, hogy ki-ki hány calculusnyit tartozik fizetni a teljes adóteherből. Ez az ideiglenes rendezés annál is kevésbé orvosság, mert a lengyel trónöröklési háború kitörése (1733) óta a Habsburg Birodalom kb. másfél évtizedig szakadatlanul hadban áll — és veszti el a háborúkat. Erdély adóterhei a háborúk miatt ismét megnőnek (az 1737/38. katonai évben az adó összege — rendes és pótadó + deperdita és discretiók — közel járhat az 1,2 millió Frt-hoz, kb. egyenlő Alsó-Ausztriának Béccsel együtt fizetett adójával),4 újabb eladósodási hullám kezdődik a helységekben (különösen már a felszabadító háború alatt súlyosan eladósodott Királyföldön), s nő a behajtatlan adó tömege (1745-re az összeg már meghaladja a 300 ezer Frt-ot).5 Ezek tehát az erdélyi adóreform indokai, a Habsburg Birodalom egészének és magának Erdélynek a vonatkozásában. Röviden tekintsük át: mik azok a szervek, amelyek az adóreform kérdésében hallatni fogják szavukat, illetve kik azok a személyek, akiknek az állásfoglalásaira elsősorban figyelnünk kell? Az adót az országgyűlés szavazza meg; az ő feladata az adórendszer megváltoztatására való javaslattétel is. Erdély országgyűlése ekkor is egykamarás, mint a fejedelmi korban, összetételében legfeljebb annyiban tér el attól, hogy megnő a regalisták száma — az uralkodó több lojális regalista kinevezésével biztosíthatja akarata zavartalan érvényesülését a diétán, s minél több katolikus meghívásával a kívánatosnak tartott katolikus túlsúlyt. A rendek által feliratban tett javaslatokat a 4 Lásd erre nézve „Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben (1690—1740)" е., kéziratban lévő monográfiánk megfelelő részét. 5 Lásd „Bécs és Erdély 1741—45" c. tanulmányunkat.