Századok – 1986

Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI

MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 997 (közöttük Bonfini és Brodarics), másrészt saját nyomtatott müveinek példányai alkották. Ezeken kívül voltak még matematikai, asztronómiai és asztrológiai kézikönyvei is. Mindennél jóval nagyobb eszmei értéket képviseltek manuscriptumai. Ezeket, szám szerint 16 köteget, felsőbb rendeletre a Magyar kir. Udvari Kancellária vette át megőrzésre.16

1 Hogy honfitársai meggyászolták-e Rittert, nem tudható, de nem valószínű. Utószó Nem kétséges, hogy Pavao Ritter-Vitezovic rendkívüli jelenség volt a 17. század végi, 18. század eleji „Pannoniában": a Dráván túl éppen úgy, mint a Dráván innen. Ami eszméit és tevékenységét illeti, sem a horvát, sem a magyar művelődéstörténet nem tud egyidejűleg hozzá hasonló sokoldalú és termékeny literátort felmutatni. Oeuvre-jének tanúsága szerint, igazi humanista polihisztor volt: panegirista költő, falzifikációktól sem visszariadó romantikus történetíró, úttörő nyelvújító és buzgó, lelkes politikai propagandista, aki e szakterületeken rengeteg írásművet produkált, közöttük — nagy szótárára és grammatikájára gondolunk — egy tudománytörténeti szempontból is maradandó értéket.16

2 De egyedülálló volt a maga korában küldetéstudatát tekintve is. Életét egyetlen nagy eszme szolgálatába állította: a horvátság önálló, a magyartól elkülönülő nemzeti öntudatának és kultúrájának kifejlesztése, s ezzel szoros összefüggésben egy elképzelt, a történelem folyamán sohasem létezett, az egész Balkán-félszigetre, sőt még szélesebb területekre kiterjedő, Habsburg-jogar alatt életre hívandó, Magyarországtól függetlenült Magna Croatia megvalósítása szolgálatába. Ezt a gondolatot élete során számos változatban, páratlan lelkesedéssel, nagy meggyőző erővel, fáradhatatlanul hirdette mind horvát honfitársai, mind a bécsi császári udvar miniszterei előtt, az utóbbiak számára úgy, mint a Habsburg-birodalom nagyszerű kiterjesztésének lehetőségét. Mégis Ritternek ez a három évtizedre terjedő buzgó propagandája a maga korában teljesen eredménytelen maradt, ő maga pedig átmeneti megbecsültetés után, mind hazájában, Horvátországban, mind a császári udvarban, Bécsben tekintélyét vesztett, félreállított ember lett. E sikertelenség okait és tényeit a pályakép felvázolása során fentebb részletesen ismertettük. Itt és most, csupán a belőlük adódó következtetéseket kell levonnunk. 161

Uo. 290—292. str. — A kancellária által felvett inventárium megtalálható SK. R. 3451. 162

A 19. század második felében készült első nagy összefoglaló horvát irodalomtörténet, Éafafik, i. m. 279. S. ezt írja: Hogy Ritter saját hazájában irodalmi-politikai céljait jobban szolgálhassa, kezdetben kénytelen volt igazi szándékát irodalmi sarlatánság álarca alá rejteni (..unter der Maske literarischer Charlatanerie verstecken"). Másutt, a 280. lapon pedig így ír:,,Ritter war ein unermiidel fleissiger Literat und Sammler von Materialien zur Geschichte, aber nur ein ziemlich seichter Gelehrte, und ein durchaus oherflächicher, unkritischer Forscher. " 3*