Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 989 a) Az egyik, Natales Dfivo] Ladislavo Re[gi] Slavoniae apostolo restituti címen, negyedrét alakban, 49 lap terjedelemben, 1704-ben került ki sajtó alól.129 Ebben Szent László király származásával foglalkozva, azt próbálta bizonyítani, hogy ez a horvátok által is őszintén tisztelt nagy magyar uralkodó, a zágrábi püspökség alapítója, tulajdonképpen nem az Árpád-ház sarja, hanem a horvát Tirpimirovics családé. Tizennégy, szerinte hiteles dokumentumra (így a Velencei Évkönyvekre és Dukljanin pópa krónikájára) hivatkozva azt állította, hogy Lászlónak, eredeti nevén Vladislavnak a dédapja, Mihály 920 körül dux Sclavorum, vagyis horvát fejedelem volt. Ennek az unokája, Béla pedig előbb horvát, majd I. Béla néven magyar király lett. Az ő elsőszülött fia volt Szent László, aki Gorica zsupánságban született. (Másodszülöttje I. Gejza — horvátul Gojzo — magyar király pedig 1059 és 1069 között III. Petar Kresimir királysága idején horvát bánként szerepelt.) Genealógiai fejtegetését Ritter egy bizonyos Szent László-himnusszal végezte ilyenképpen: ,,Ó, te Horvátország, aki ilyen jeles férfiúval gazdagítottad Sarmatiát és Európát, adjanak neked az egek jó sorsot és szerencsés időket Г130 Meggyőző példája ez a libellus Ritter horvát hazafias buzgalmának. Úgy látszik, nem tudott belenyugodni abba, amit kortársai évszázadokon át kétkedés nélkül tudomásul vettek, hogy ti. László király Szlavónia apostola, magyar volt. Ő kötelességének érezte, hogy ezt a nagy uralkodót a horvátság fiának nyilvánítsa, s ezzel kiküszöbölje a horvát köztudatból ezt a „zavaró" magyar momentumot. b) Ez a Szent Lászlóról kis munka — úgy látszik — egy szélesebb körű hagiográfiai kutatás része volt, amellyel a szerző az illír történeti tudat fejlődését kívánta előmozdítani. A következő évben (1705-ben) ui. egy másik, kétségtelenül horvát király életéről szóló brosúrát is közrebocsátott Vita et martyrium B[eati] Vladimiri Croatiae regis címen. Emléket kívánt ezzel állítani Boldog Vladimírnak, Vörös-Horvátország egykori királyának, akit Vladislav bolgár cár 1015-ben kivégeztetett. Munkácskáját egy zágrábi kanonoknak, Antun Cheskovichnak ajánlotta, nyilván azért, hogy ezzel teljesen eloszlassa az előző években Znika kanonok által a káptalanban keltett bizalmatlanságot.131 c) Valószínű, hogy az utóbbi két kiadvány csak előfutára akart lenni egy, a katolikus illír szentek életét Indigetes Illyricani sive vitae Sanctorum Illyrici cím alatt 129 Klaic, Ritter 191—192. str. — E munkáról a RMK nem tud. 130 Ez a Szent László származásáról szóló fejtegetés merőben téves, vagy koholt. I. Béla király nagyapját és Szent László dédapját valóban Mihálynak hivták, csakhogy ez a Mihály Szent István nagybátyja, tehát Árpád vére volt. Béla király felesége, vagyis Szent László anyja — tudomásunk szerint — Richeza lengyel hercegnő volt. Hogy Béla horvát király lett volna, arról mit sem tudnak a források. Legföljebb arról lehet szó, hogy László testvére, I. Géza vett nőül egy horvát királylányt, III. Kresimir húgát; úgy lehet, ez volt az első felesége. L. Karácsonyi János: Kálmán király rokonsága a horvát királyi családdal. — Századok 1915. 139. Ám legújabb nagy történeti összefoglalásunk ezt nem igazolja; szerinte Gézának csak egy felesége volt, Szűnadené görög hercegnő. Magyarország története tíz kötetben. I. k. 996. és 1001. — Az Enc. Jug. (I. sv. 208—211. str.) sem tud Szent László horvát származásáról. — Hóman, i. m. I. k. 233. és 250. 131 Klaic, Ritter 196—197. str.
